Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Szemle - Szilágyi Miklós: Múzeumaink tárgyi néprajzi publikációi 1974–1976-ban

30. Szabó Sándor: A délibáb és az ősi magyar hitvilág néhány eleme. In: Jász Múzeum Jubileumi Évkönyve 1874—1974. Jászberény, 1974. 211—219. 31. Szalay Emőke: Kéziratos nótáskönyv 1864-ből. In: Déri Múzeum Évkönyve 1974. Debrecen, 1975. 707—720. 32. Szathmári Ibolya: Lakodalmi szokások Hajdúszováton. In: Déri Múzeum Évkönyve, 1974. Debrecen, 1975. 567—618. 33. Szentmihályi Imre: Történeti események tükröződése a Fertő vidéki néphagyományokban. In: Arrabona, 16. Győr, 1974. 213—230. 34. Cs. Tábori Hajnalka: A hiedelemtörténetek változása egy tiszántúli falu közösségének tudatában. In: Déri Múzeum Évkönyve, 1974. Debrecen, 1975. 679—706. 35. Timafíy László: Történeti mondák a Kisalföldön. In: Arrabona, 18. Győr, 1976. 75—87. 36. Űjváry Zoltán: Varia Folkloristica (írások a néphagyomány köréből). Hajdú-Bihar megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975. 37. Üjváry Zoltán: A megcsalt férj balladájának három gömöri változata. In: A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei, 14. Miskolc, 1975. 73—83. 38. Vankóné Dudás Juli: Falúm Galgamácsa (Studia Comitatensia 4). Szentendre, 1976. Szilágyi Miklós MÜZEUMAINK TÁRGYI NÉPRAJZI PUBLIKÁCIÓI 1974—1976-BAN Feladatom az 1974—76-ban múzeumi kiadásban megjelent, az anyagi kultúrával foglalkozó tanulmányok kritikai számbavétele, különös tekintettel arra, hogy a közlemények mennyire kapcsolódnak tudományszakunk legfontosabb feladataihoz, s milyen mértékben képviselik a korszerű feldolgozó módszereket. A kritikai minősítés — jóllehet „csak" publikációkról, tehát többé-kevésbé „objeiktiválódoitt" produktumokról szói — egyszersmind a (múzeumok (és muzeológusok!) jó vagy rossz (tervszerű vagy esetleges, korszerű vagy módszertanilag régen túlhaladott) munkájának megítélését is jelentheti. Óvatosnak kell tehát lennie az ítélkezőnek, nehogy az a vád érje: nem volt elég körültekintő. Hiszen vizsgálati tárgyát tendenciózusan választotta meg, hogy a valósnál kedvezőtlenebb képet alkothasson a múzeumokban folyó néprajzi kutatómunkáról. Az ugyanis kétségtelen (ezért kell előre védekeznem a körültekintés hiányát felemlegető majdani vádak ellen), hogy a fenti téma-megjelölés szerint külsődleges szempontok, s nem a vizsgálat tárgyának belső összefüggései jelölik ki a kritikai minősítésre kiszemelt publikációkat. Aligha vitatható, hogy — a „mintavételre" kiválasztott három esztendő termését nem a tervszerűség, hanem — legalább ilyen mértékben — a „véletlenek" (pl. a szerkesztési — nyomdai átfutási idő) alakítottak olyanná, amilyen; 271