Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Szemle - Kunt Ernő: A múzeumok folklór vonatkozású kiadványairól (1974–1976)

(Jeles napok) A jeles napok szokásköréből Együd Árpád (10) a somogyi regölést vizsgálja meg a szokás- és hiedelemkör eredetét kutatva, Niedermüller Péter (27) pedig a Katalin-napi jósló hiedelmek zempléni adatait nyújtja. Schramm Ferenc (29) az igen kevéssé kutatott vallásos néprajz köréből veszi témáját: a máriabesnyői búcsújáró helyet, s a helyhez kapcsolódó szokásokat, hiedelmeket mutatja be. Bár Knézy Judit (20) munkája a népi táplálkozás témakörében íródott, mégis folklór vonatkozású tartalma miatt itt is meg kell említenünk. Dolgozata tulajdonképpen a paraszti világkép táplálkozással kapcsolatos utasításait és elvárásait tartalmazza. (Hiedelem-rendszer) Diószegi Vilmos (9) a tótkomlósiak hiedelemvilágát rendszerezte, s mutatta be szép dolgozatában. Az égitestekhez és természeti jelenségekhez kapcsolódó ismeretekhez és természeti jelenségekhez kapcsolódó ismereteket, hiedelmeket Bálint Sándor (4) Szeged vidékéről szótárszerűen foglalja össze gondos munkájában. Szabó Sándor (30) a délibábbal kapcsolatos adatokat teszi közzé. Az emberre vonatkozó gyógyító hiedelmeket Grynaeus Tamás (15) Bács megyéből ismerteti. Itt említendő meg Kozák Károly (21) művészettörténeti tanulmánya, amely a középkori templomaink bajelhárító jelképeivel, faragványaival foglalkozik, s eközben bőséges anyagot nyújt a parasztság személyóvó hiedelmeire vonatkozóan. Cs. Tábori Hajnalka (34) Dobozról mutat be hiedelemtörténeteket, s világít rá azok változásaira a falu közösségének tudatában. Az állatgyógyítás témakörében Barna Gábor (5) mutatja be a visszafelé számláló ráolvasás szövegét, alkalmazási módját, s tanulásának körülményeit kitűnő tanulmányában. (Népköltészet) A népköltészet témakörén belül Együd Árpád (11) ad képet Somogy népköltészetéről. Nagy Olga (25) a mese-hagyományozás és a világkép összefüggéseit vizsgálja. Gulyás Éva és Szabó László (14) Szolnok megyei népballadákat és históriás énekeket tesznek közzé. Szalay Emőke (31) múlt századbeli kéziratos nótáskönyv anyagát ismerteti. XJjváry Zoltán (37) a megcsalt férj balladájának három gömöri változatát nyújtja. Grin Igor (13) délszláv epikus néphagyományokat közöl. Dankó Imre (8) Hajdúböszörmény temetőinek költészetét ismerteti s rendszerezi. Nemesik Pál (26) néhány Miatyánk-travesztia borsodi és gömöri változatát közli, Timaffy László (35) történeti mondákat ad közre a Kisalföldről. Igen érdekesek Módy György (23) és Szentmihályi Imre (33) írásai: mindketten a népi történeti tudat elemeit, történeti mondákat vizsgálnak meg, s szembesítenek a történettudomány és régészet ismereteivel — sikeresen ! (Zene) A zenefolklór területét Barsi Ernő (6) és Paksa Katalin (28) írásai képviselik. Barsi Bartók nyomában járt a mai Jobbaházán, s tette közzé anyagát, Paksa pedig Alsónémedi zenei életét vázolja fel. (Paraszti életrajz) A közlemények között található két paraszti önéletrajz. Balázs Lajos nádudvari parasztember visszatekintését Hoppal Mihály gondozta (3), I. Sándor Ildikó Vankóné Dudás Juli (38) szöveges és képes visszaemlékezéseiből szerkesztett pompás kötetet. (Gyermekjátékok) P. Ács Sarolta (1) kalocsavidéki népi gyermekjátékok gondos gyűjteményét nyújtja. (Tánc) Felföldi László (12) Makó tánckultúrájához talált tanulságos írásos dokumentumokat. (Nemzetiségek) A tanulmányok túlnyomó többsége a magyar paraszti kultúrát vizsgálja, örvendetesen növekszik azonban a hazánk területén élő nemzetiségek folklórjának megismerésére és rendszerezésére az igény. Mindenekelőtt a Tótkomlóson élő szlovákok szokásait és hiedelmeit vizsgáló átfogó munkát kell megemlítenünk (22, 9). Békés megye nemzetiségeinek kultúrájával tanulmány-gyűjtemény is foglalkozik. (7). Battonyáról a délszláv nemzetiség epikus hagyományairól ad hírt Grin Igor (13). A Bács megyében élő nemzetiségek hiedelmeiből mozaikszerű képet nyújt Grynaeus Tamás (15). 267