Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Tanácskozás a népviseletről - Ódor János: Sióagárd női viseletének rövid története

ruházatukat is képezte, lányoknak, asszonyoknak egyaránt. A péntőt vizes ruhán apró ráncokba, úgynevezett rödökbe szedték, és kemence tetején szárították, ezáltal a röggye belevasalódott. Hétköznapra használták a ládaráncölt péntőt is. Ez onnan kapta nevét, hogy a ruhadarabot összetekerve a láda sarkához csapkodták, amitől durva ráncok keletkeztek rajta. Téli köznapokon a nők általános szoknyaviselete korra való tekintet nélkül a kékfestő szoknya, a kékfestő alapanyagú lobi és a posztó ümögbáttyo. Szoknyáik elé legtöbbször föstőbéli melleskötényt kötöttek. A szoknyák szintén térd alatti hosszúságúak, a péntőhöz hasonlóan ráncolták, de nagyobb rödöfcbe szedték. A ráncolást derékrészen keskeny, másfél centiméteres pánt fogta le. A szoknyák elöl mindig nyitottak, és az anyag két szélén 20—20 cm-t rödületlen hagynak, hogy a kötény laposan feküdjön föl. A nyári ünnepeken két-három péntőt vesznek föl a kékfestő anyagú koszorús-, szerelem-, fekete klott-, és gyolcs szoknyák alá. Péntőböl lányok és fiatalasszonyok hármat, esetleg négyet, korosabb asszonyok kettőt hordtak. Az előbbiek felső szoknya nélkül péníőbe, kenyettköténybe, béümögbe és csicsóselyem pruszlikba öltöztek ünnepdélutánokon. Az idősebb asszonyok pruszlik]a kékfestő anyagból s fekete atlaszselyemből készült. A múlt század végi csicsóselyem pruszlikok testhezállóak, több darabból szabottak, derékig sem érnek. Hátul a nyaknál és vállon erősen kikerekítettek, elöl a mell alatt egy kapoccsal záródnak. A pruszlikokat zeg-zugos gépi tűzéssel és a hátán piros pántlikával díszítették. Szabásuk miatt fecskefarkúaknak is nevezik őket. A téli ünnepi viselet annyiban különbözik a nyári hónapoktól, hogy az akkor viselt ruhadarabokon kívül frakkos aljú gyöngyösbajkót és posztóümögbáttyót is hordanak. Az előbbi a menyasszony és a fiatal menyecskék, az utóbbi a korosodó asszonyok ruhadarabja. A bajkót Faddoin varratták. Fekete atlaszselyemből készült, derékig több részből szabott, szorosan a testhez simuló, onnan kibővül, és a csípő tájon fodrozódva eláll. Fekete üveggyöngyökkel, keskeny sötétzöld és fekete zsinórozással díszített. Belsején fehér, illetve a szélén piros posztóval bélelt, kapcsokkal záródik. A menyasszony a legnagyobb kánikulában is ebben esküdött, utána misére használták. Menyasszonyi viselet volt még a fekete klottból készült kétszél kötény. A szoknyához hasonlóan ráncolták, rödbe szedték, a szoknyával azonos hosszúságú volt és az oldalukig ért. A posztó ümögbátya a bajkóhoz hasonló szabású, de ezt maguk készítették fekete posztóból, és a szélein végigfutó 4—5 cm széles kötött prémmel díszítették. Az 1880-as évek végén jelentkező változások miatt a viselet további fejlődését külön részben kell tárgyalni. 1889-ben Turcsik Kata néni, aki a kajmádi uradalomba járt dolgozni, elkészítette az első szűküngöt, ahogyan Sióagárdon a bevarrott ujjú, vállfoltos, pálhás ingeket hívják. A XIX. század végére általánossá lett ez az ingfajta, és a XX. század elején már csak az idősebb korosztály öltötte magára. Először kézzel, kendervászonból varrják ingeiket, majd később a század elején ünnepi alkalmakra gyolcsból és mollból, dús fehér lyukhímzéssel ellátva. Tért hódítanak a sötét tónusú virágos selymek és kásmérok. Színesedik a viselet, de még mértéktartó. Hétköznap továbbra is vászonpéntőt, festőkötényt viselnek, vászon szűkünggel, télen szoknyát, lobit. A XX. század elején kezdik készíteni a rödös péntőket és a nagyobb farú öltözködést biztosító fehér szoknyákat mollból. A lányok és fiatal asszonyok nyáron a mulatságokba és az ünnepek délutánjain gyolcs pénűőbe, gyári slingeléssel és piros tóthímmel készített gyolcsingbe és kenyettköténybe járnak, de misére a két-három péntő és az egy-két fehér szoknya fölé mindig húznak felsőszoknyát. Igen kedveltek az ünnepeken használt ujján, vállfoltján, mellrészén és az alján fehérrel hímzett ingek. Főleg a lányok és fiatal asszonyok viselik a szoknya és a kötény fölött kivetve, pruszlikkal. Az ing fölé nyakukba fodros nyaksit kötnek, ujjára bodrot varrnak. Pruszlikjuk szabása és díszítése változik. Három darabból szabottak, farkasfog és rózsás pántlika díszítéssel. Helyi varrónők készítik a gyöngyös Zöbiket, ami a gyöngyösbajkó elhagyását vonja maga után. A gyöngyöslöbi szabása a mindenkor viselt löbikkél megegyező, díszítése és bélése pedig azonos a bajkóéval. 256