Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Tanácskozás a népviseletről - Ódor János: Sióagárd női viseletének rövid története

A lányok és asszonyok ugyanazokat a ruhadarabokat viselik, csak a színekben mutatkozik némi különbség. Az egészen idős asszonyok ruhaanyagai a kékfestő, a fekete atlaszselyem és a klott. Említettem már a külső hatások viseletformáló erejét. 1906-ban a paprikások zágrábi útjuk során egy újfajta gépi slingelt anyagot, a tüskerúzsás slingütt-et hozták be a faluba. Ebből az anyagból készült az ünnepi ing, amelyet eredete után zágrábi ümög-nek is neveznek, s olyan divat lett, hogy kiszorította az addig általánosan viselt fehér hímzésű inget. Az I. világháború alatt, és az azt követő években nehezen jutottak az öltözetükhöz szükséges anyagokhoz, de utána annál több selymet, kázsmért alkalmaztak öltözetükben. Ezek révén a kékfestő anyagok használata majdnem teljesen kiszorult. Szoknyáik készítési módja annyiban változott, hogy a korábbi másfél cm-es pánt helyett 4—5 cm-eset varrnak, és a szoknya ráncait gömbölüre rödülik. Részben a jelentkező selyemhiány, részben annak drágasága miatt pruszlikokat gyolcs alapra, színesre hímezve is készítenek. Az ingeket szintén színes fonállal varrják ki, de már csak az alját és a mellrészét. Elmarad a nyaksi és a bodor használata. E változások a hétköznapi viseletet annyiban érintik, hogy a péntölök és üngök már gyolcsból is készülnek. Köznapi szoknyáikat hűvösebb napokra kartonból és szaténból varrják. Legkedveltebb köznapi és félünneplősként is használt a karton alapú pityergős szoknya. Ez az anyag sötétkék alapú, piros apró pettyes. Érdekességként említem meg, hogy felsőszoknyáikat köznapokon fordítva — kifordítva — is fölveszik. Ünnepen a lányok és az asszonyok a virágos kázsmér és selyemszoknyák alá egy-két péntőt, négy-öt fehér szoknyát húznak. Ehhez viselik a slingütt üngöket, a kázsmér és selyempruszlikokat, és a fekete alapú, fekete falú, színes virágú selyem és bársony kötényeket. A kötény formája nem változik, tehát továbbra is téglalap alakú. Télen a ruhadarabok minden korosztály számára azonosak. így a szoknya, kötény és a belinerkendő, ahogyan a faluban nevezik melegkeszkenyő. Színük sötétebb a nyári viseletekhez képest, de az egyes korosztályok színei is eltérőek. Azaz, az idősebbek pl. a kávébarna, sötét olajzöld, sötétkék és a fekete színű ruhákat hordják. Menyasszony leánypajtásaival, 1955. 17 Balogh Ádám Múzeum évkönyve 257