Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Tanácskozás a népviseletről - G. Vámos Mária: Szakály női viseletének alakulása az 1880-as évektől a II. világháborúig

G. Vámos Mária SZAKÁLY NŐI VISELETÉNEK ALAKULÁSA AZ 1880-AS ÉVEKTŐL A II. VILÁGHÁBORÚIG Kapos-Koppány mente népességének történeti-néprajzi vizsgálata nagyon hiányos. Akkor sem vádolhatnának igaztalansággal, ha azt mondanám, hogy szinte teljesen hiányzik. Csupán egyetlen jól használható — a község török utáni betelepítésével és az 1766. évi jobbágy felkeléssel foglalkozó — anyagközlés említhető, Hadnagy Albertnek, a Megyei Levéltár elhunyt igazgatójának munkája, melynek eredményeire én is támaszkodtam a község korai történetének összefoglalása során. Bár az utóbbi néhány évben megindult e tájegység néprajzi kutatása, az eredmények publikálása még nem történt meg. Vizsgált községünk is e felderítetlen területen fekszik, a Kapós partján. Közigazgatásilag a Tamási járáshoz tartozik. Lélekszáma az 1970-es népszámlálás adatai szerint 2019. Magyarok lakják, katholikusok. Hadnagy Albert — a már említett munkájában — a következőket írja: „Ez a még nevében is elveszett egykori magyar falu és település az 1720. évben jelent meg először ismét az élő magyar faluk sorában. A falu alapítójául Csizmazia Györgyöt kell tekintenünk, aki két évvel később a Tolna vármegyéhez intézett levelében arról emlékezik, hogy a helységet sok fáradtsággal és költséggel, messziről való szabad lakosokkal jól megszállította, vagyis mai nyelven szólva eredményesen betelepítette." Az új telepesek kétévi adómentességet kaptak, majd ennek leteltével 1722-ben összeírják a lakosokat, mint adóköteles jobbágyokat. Az összeírásból kiderül, hogy a falut ekkor mindössze 6 család lakta. Ez kb. 25—30 főt jelent. A telepítés kb. 1728-ban fejeződött be. A község lakóinak száma ekkor mintegy 200 fő lehetett. A levéltári iratok arról is vallanak, hogy az újratelepülő Szakály fő bázisa Somogy megye, ahonnan 9 család költözött a faluba. De Szakályt választotta új otthonául néhány Csongrád, Vas és Baranya megyei család is. Idegen mindössze egy fő költözött a községbe Morvaországból. Tehát e négy megyéből érkezett pár család képezi annak a községnek alaplakosságát, mely közel 250 év alatt — a földrajzi táj szorításában, a közös történelmi múlt, a gazdálkodás mikéntje következtében — közösséggé kovácsolódott. Ez a két és fél század az együttesen kialakított gazdasági alapra egységes népi kultúrát épített. Fényes Elek 1836-ban ezt írja a községről: „Szakái magyar f. a Kapós bal partján: 1478. kath. 18 zsidó lak. Kath. Paroch. templom. Határja 1-ső, szőllőhegye a 3-ik osztálybéli. Nagy marha- és lótenyésztés. F. U. H. Eszterházy." Azt, hogy a szakályi föld jó minőségű, adatközlőim is büszkén bizonygatták. Visszaemlékezéseikből jól rekonstruálható a község jobbágyfelszabadítás utáni, és az azt követő időszak társadalmi-gazdasági képe is. Eszerint az egyes rétegek a következőképpen részesültek a megművelhető földterületből: 237