Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Tanulmányok - Sz. Bányai Irén: Die Auswertungsmöglichkeiten des mündlichen Denkmalmaterials des I. Weltkriegs

A Babits-dalok sorát a Két nővérrel, Kazacsay Tibor szerzeményével folytatjuk. Bár ennek sem mintaszerű a ritmizálása, melosza sem magyar, mégis meghaladja az eddig említett kabarédalok színvonalát. Ez műdalnak számít. Kár, hogy az ének ambitusát indokolatlanul tágította. Ezáltal a decim hang terjedelemben felfutó énekvonal lebeg a Bánat én vagyok a vágy soraira. A középrészére jellegzetes az egyhangon kopogó triolás motívum. Kétségkívül kiemelkedik a Babits-dalok irodalmából Molnár Antal Cigánydala, mely a zongora kíséretében csuklás-szerű motívumcentrálissal ügyesen jelképezi a humoros szöveghangulatot. A gyakori bővített másodlépés a cigánykörnyezetet sejteti. A zongorakísérete bővelkedik mixtúra hatásban. Kár, hogy éppen ez maradt kéziratban. Egyébként Csenki Imre gyermekkara is ugyanerre a texusra keletkezett. Az egész darabon végigvonuló daktilikus ritmizálás csak fokozza feszítő erejét. Sallarom, Tanná toldalékszócskák alkalmazásával is vidámságot sugároz. Az újabb termésből megemlíthető Vincze Ottó két jelentős dala. Kroo György a BaZZadában a Puccini-áriák és KodáZy-dalok furcsa találkozását véli. Kiemelte a melódia folyamatosságát, a verslüktetés zenébe ültetésének természetességét. A másik dalának, az Egy fonnyadó bokorhoz címűnek figyelemre méltó a hangulatteremtő ereje.

4 Továbbá kiemelhetjük még Hajdú András A danaidák, Kardos István Zsoltár gyermekhangra, és Horusitzky Zoltán (a Báthory Zsigmond-opera szerzője) Az őszi tücsökhöz című dalát. A tömegmozgalmak korát éljük. Háttérbe szorult a szólista, s a zene — énekkar vette át a vezetőszerepet, mert ez narkotizálja az idegfeszültségben élő mai dolgozót. Igazi tömegművészet a kórus, szintetikus gyönyörűséget okoz a hallgatónak, akit lenyűgöz a sokhúrú, sokszínű énekkar. Ez a ma művészete, ezzel egyesül oly szívesen az új művészetre áhítozó lélek. Az alábbiakban először azokkal a vegyeskari művekkel foglalkozunk, amelyekben a kórus szólókkal s zenekari kísérettel társul, mert ennek a hangzása a legteltebb, legnagyobb hatást keltő. Ezt követően pedig sorra kerülnek a kisebb terjedelmű vegyes-, majd gyermek-, női- és férfikari kompozíciók is. A nagyméretű vegyeskari művek sorát Kosa György kompozíciója nyitja meg. Expresszionista stílusban fogant Laodameia-kantátája Babits 1924-es szerzői estjén került bemutatásra. Ebben nagy együttest mozgósított Kosa: vegyes kar, zenekar kísérte benne a szopránszólót. Nem a teljes költeményt dallamosította ebben a zeneszerző, hanem ötletszerűen, szabadon válogatta ki a megzenésítésre alkalmas szakaszokat. A zeneszerző nyilatkozata szerint még a hangmagasság iránt érzéketlen költő is meg volt elégedve a megzenésítéssel.

4

^ Várnai Péter szerint zenei alaptónusa „az antik görög alvilág-elképzelés borzalmait a mítosz félelmes — tragikus — szenvedélyes levegőjét árasztja, s ezt veszi át tökéletes átéléssel Kosa zenéje. Ennek legjelentősebb része Laodameia áldozási jelenete, melyhez férjének életretámadása kapcsolódik".

5 Szűk hangközökben mozgó dallamainak deklamálása kifejezésteljes. A kellő önkritikával rendelkező zeneszerző 1958-ban alaposan átdolgozta művét, így 1961. március 10-én ismét előadásra került a kantáta a Bartók Béla kamarazenekar estjén. Egyébként Kosa a költő öt háborúellenes versének összefűzéséből egy újabb kantátát komponált. * Kroó György: Három kompozíció. Élet és Irodalom, 1972. szept. 12. 14. 1. */a Babits véleményét 1. a Széchenyi Könyvtár kézirattárában, Fond. in/1709, sz. * Várnai Péter: Laodameia. Országos Filharmónia Műsorfüzet, 1961. 10. sz. 27—28. 13* 195