Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Tanulmányok - Sz. Bányai Irén: Die Auswertungsmöglichkeiten des mündlichen Denkmalmaterials des I. Weltkriegs

• juk, hogy a költő második verseskötete, Herceg hátha megjön a tél lett legnépszerűbb, mert ennek tíz verse is hívott életre dallamosítást, sőt két költeménye két különböző zenével él a köztudatban. Az Esti dal Molnár Antal és Reinitz Béla, A danaidák pedig úgyszintén Molnár és Hajdú András műdalával lett ismeretes. A többi kötet aránylag kisebb fokú visszhangot keltett a komponistáink között. Sorrendben felsorolva ezeket: a Levelek írisz koszorújából három, Laodameia három, a Recitatív egy (kétféle megzenésítéssel), Isten kezében három, Nyugtalanság völgye három, Sziget és tenger kettő, Az Istenek halnak egy, Jónás könyve két dallamosítást nyert. A Pávatollak címen megjelent műfordításai, valamint az Ámor Sanctus himnusz-átültetései nyomán több mint tíz kórusmű is fakadt. Figyelemre méltó körülmény az is, hogy míg eredeti versei nyomán vegyesen keletkeztek műdalok, kórusok és kantáták, addig műfordításai pusztán énekkari kompozíciókat hívtak életre. A Babits-versek első dallamosítója Reinitz Béla, a jogászból lett zeneszerző, aki egyben Ady és József Attila első megzenésítő je is volt. Lelkes muzsikus, aki elsajátította élete delén — Kolozsvárott Farkas Ödönnél, Budapesten Siklósnál és Kodálynál, majd Bécsben A. Bergnél — a zeneszerzés elméleti anyagát. Csalódnánk azonban, ha zongorakíséretes műdalaiban pontos ritmizálást, kifogástalan prozódiai megoldást és dallamvezetést várnánk. Dalai értéke másutt keresendő. A könnyed, népszerű kabarészámok műfajában fogantak Ady, József Attila dalai, s ugyanennek a köntösnek viselői a Babits-versek melódiái is. A pröblémátlan, könnyen appercipiálható, behízelgő kabarédalai révén utat hasított az új magyar líra olyan társadalmi réteg közt is, mely idegenül tekintette a tízes években ezeket a költeményeket. A kabarédal Szabolcsi Bence szerint „mindenki tápláléka", s ezeknek sikere hozzájárult a fiatal költő verseinek elterjedéséhez. Az Esti dal rímelő jambikus sorait melodramatikus zenével szólaltatta meg Reinitz. Dallamában sok a hangismétlés, akárcsak Ady énekeiben. Ritmizálása sem mintaszerű, mert a sorok utolsó szótagjait mindig megnyújtotta, így pl. a negyedik sorban Katóra került a hangsúly. E szimultán sorok, úgy látszik, alkalmasak a dallamosításra, mert Molnár Antal, a termékeny zeneesztétikus is zenébe sűrítette sorait. Molnár Antal mint jól képzett zeneszerző, helyes dallam vezetéssel, kidolgozott zongorakísérettel látta el dalát, de erre is vonatkoztatható Kodály szigorú kritikája, melyet egyik műdalára mondott (maga Molnár jegyezte föl), hogy formailag jól megoldott, de nem eredeti hangvételű. Reinitz Béla egyébként még két versre fakasztott zenét, mégpedig A költő szól és az Arany kísértetek soraira. Ezek az Ady-dalokhoz hasonlóan a Nagy Endre-kabaré részére íródtak. Az előbbi strófikus szerkezetű, tehát nyolc ütemes nótája háromszor is megismétlődik. Az utóbbi dalban a súlypont mindig a sorvégeken összpontosult, s ez gyengítette deklamációjának erejét, magyar jellegét. De nemcsak Reinitz énekei tartoznak a kabarédal műfajába, hanem Lustig Jenő, Szirmai Albert, és Mihó Ernő szerzeményei is. Lustig Jenő az Éjszaka jambikus lüktetését ütemelőzős melódiával jelképezte, mely aláhúzta a jövevény ritmusforma idegenszerűségét. A sorok utolsó szótagjának megnyújtása csak fokozta ezt. így ritmizált: éjszaKa, eGe, csillaGa. Szirmai Albert Mmetje a mazurka ritmizálására mutatott példát. Mihó Ernő a Fiatal katona soraira szerzett erősen kromatizált, átkomponált szerkesztésű zenét. 194