Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Tanulmányok - Solymos Ede: A tolna halászcéh

Azt tudjuk, hogy a kalocsai érsekség Duna-szakaszán csak 1862-ben jelennek meg a tolnai halászok (Kapetter Ferenc és társai). Addig bizonyára a Tolna megyei vizeket halászták. Valószínű az is, hogy nem lehetett valamennyi nagyhalász. Erre az egy időben szerződtetett inasok számából is következtethetünk (lásd a táblázatot). A mesterek nagy része nyilván a kishalászok táborába tartozott. Az inastartás egyébként sem volt általános. A 338 mester közül csak 180ról tudjuk, hogy tartott: 1 inast tartott 70 mester, 2 inast tartott 45 mester, 3 inast tartott 34 mester, 4 inast tartott 15 mester, 5 inast tartott 7 mester, 6 inast tartott 3 mester, 7 inast tartott 2 mester, 8 inast tartott 2 mester, 9 inast tartott 1 mester, 10 inast tartott 1 mester. * Tehát 149 csak 1—3 inast szegődtetett egész életében. Ezt a statisztikát persze némileg megváltoztathatja az a tény, hogy kb. 200 inasnak nem ismerjük a mesterét, lehet, hogy a 180 között van, lehet, hogy a kimaradtak közt. A tendencia azonban így is nyilvánvaló. Hogy mely korban szegődtetnek, arra sincs szabály. Egyesek a céhbe lépéssel egyidőben már egy inast felvettek, aztán többet sem, mások csak 10—15 év múltán. Lehetségesnek tartjuk azt is, hogy olyankor fogadtak inast, mikor maguk is egy-egy hálóspartiba beálltak. Talán ezt támasztja alá az is, hogy a vidéki mesterek zöme tartott inast. A másik feltűnő az, hogy akik nagyobb számú inast szegődtettek vagy szabadítottak, azok elsősorban saját fiaikat nevelték halásznak. A mesterek zöme haláláig tagja maradt a céhnek. Csak néhány esetről tudunk, amikor az egész céh jelenlétében kitöröltette magát (az okot nem ismerjük), vagy elköltözött Tolnáról, ezért szűnt meg a tagsága. Van azonban két szokatlan adatunk is : 1793. június 30-án Johann Bildtheber mesterjogát örökre átadta utódjának, Anthony Bildthebernek, és azután meghagyta és az érdemes céhnél lerögzítette, hogy hátrahagyott fiainak a céhnél semmi keresnivalójuk, még kevésbé igényük nem lehet. Ügyszintén a mai napon meghatározott órában június 30-án 793. Romanus Wuscht egy gulden készpénzért eladta mester jogát Jacob Loridonnak, és kívánatos, hogy Romanus Wuscht, aki az érdemes céhnél mint mester volt elfogadva és kinyilvánítva, mivel a halászatról örökre lemondott, semmi élvezeti jogot a vizén többé nem kereshet.

14 14 „An Hezte zu Ende Gesezten Dato und Laufendes Jahr den 30-n Juny 793. hat Johann Bildtheber sein Meister recht seinem Folge Antony Bildtheber auf Ewig übergeben, und hin dann gelassen, und bei dem Ehrsamen Handwerck fest gesezt, dass annoch von seinen zurückgebliebene söhnen beim Handwerk nichts mehr zu suchen noch viel weniger keinen Anspruch hat. Datum Tolna wie oben. Abermahl an Heute gesezten Dato den 30n Juny 793. hat Romanus Wuscht an Baaren mit Einen Gulden sein Meister recht, An den Jacob London Verkaufte, und angebracht, der also Anstatt seiner bei der Ehrsamen Handwerk für einem Meister Angenohmen und Erkläret wurde, wo über gewester fischer meister Romanus Wuscht gänzlich der Fischerey Auf Ewig absaget und fest beschlossen hat keinen Genuss mehr zu wasser zu suchen hat." (83. lap). 151