Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)
Tanulmányok - Solymos Ede: A tolna halászcéh
A származási hely is csak kevés esetben van feltüntetve, nem számítva a „tolnai" bejegyzést. Hogy az illető onnét jött-e ide inasnak, vagy csak ott született, ez nem mindig dönthető el. Míg a környékbeli falvak esetében ez a kérdés nem is érdekes, hisz egy részük lehet, hogy a helybeli vidéki mesternél állt szolgálatba (Szekszárd, Paks, Kömlőd, Eszék, Mözs, Földvár), a távolabbi, külföldi ifjak esetében már felvetődhet a kérdés, hogy hogyan és miért jöttek inasnak Tolnára? Az alábbiakban évszám szerinti sorrendben tüntetjük fel e 34 idegen inas származási helyét: 1786: Buda, 1787: Ausztria, 1789: Futak, 1790: Paks; „Várszéker Csárda", 1796: Altenburg; Essegg, 1792: Siklós, 1799: Paks, 1800: Tevel, 1801: Steinbad; Csehország — Libau-Slesin, 1803: Németország; Budin — Bács m., 1804: Schöhngrad — Serbia, 1805: Szekszárd; Dunakeszi; Kömlőd; Fadd, 1806: Paks; Eszék (13 éves korban szegődik), 1808: Bozsok (20 évesen szabadul); Scheiter (18 évesen szabadul), 1809: Szekszárd, 1810: Baja (13 évesen szegődik); Hajós, 1811: Neuf oil (18 évesen szegődik); Kömlőd, 1814: Posega — Slavonia, 1818: Szekszárd; Simontornya, 1822: Földvár, 1827: Paks, 1830: Mözs. 9 (Ha egy évben több helyről jöttek, pontos vesszővel választottuk el a helységeket. Ahol egy személyre több adat volt, kötőjelet használtunk.) 39 esetben tüntették fel, hogy „mesterfi", 53-szor pedig, hogy a tanítómester fia (egy esetben az özvegy anya szabadítja fiát). Más oldalról nézve: 34 mester szabadít 53 fiút, ezek közül két mester 5—5, egy 4, kettő 3, négy pedig két gyermekét. Hatan egy-egy mostohafiút tanítottak, egy az unokáját, kettő pedig egy-egy testvérét. Hogy a mester vagy az inas szülei milyen kötelezettséget vállalnak, arról egyetlen adat sincs. A nevek alapján még több inasról gyanítható, hogy legalább is rokonságban álltak tanítómesterükkel. Feltűnő azonban az, hogy a 907 inasból mindössze 156-tal találkozunk később, mint mesterrel. Hogy a többiek később máshol álltak-e be mesternek, vagy mind felhagytak a halászattal, nem tudjuk. Aki mester akart lenni, annak előbb 3 évig vándorolnia kellett. Erre a céhkönyvben viszonylag kevés adat van — s nem tudjuk azt sem, hogy a tolnaiak honnét, és hány legényt fogadtak — ismerünk azonban más tárgyi bizonyítékot. A Tolna megyei Levéltár őrzi Jilling József halászlegény bizony ságlevelét, mely 1825-ben kelt Péterváradon. A díszes, képekkel díszített levél főszövege így hangzik: „Wir Ober- und Unter- Zechmeister des ehrsamen Handwerks deren bürgenlichen Fischermeistern in der ik. a. k. Haupt- und Gränz-Westung Peterwardein bescheinigen hier mit dess gegenwärtiger Fischer-Gesell, Namens Joseph Jilling von Tolnau aus Ungarn gebürtig, so 20 Jahr alt, und von Groser Statur, und brauen Haaren, ist bei uns allhier 1 Jahr 3 Wochen in Arbeit gestanden, und hat sich solcher Zeit über treu, fleissig, still, friedsam und ehrlich wie es einem jeden Hadwerks-gesellen gebühret, verhalten, welches wir also attestiren, und dessenthalben unsere sämmentliche Mitmeister diesen Gesellen nach Handwerks-Gebrauch überall zu befördern geziemend ersuchen wollen. Gegeben in der k. a. Gränz-Westung Peterwardein den 12 ten Juliy Anno 1825 Ober Vorsteher Franz Adam Meister wo der Gesell gearbeitet Unter Vorsteher B F Jakob Bahler" 9 Altenburg feltehetően Deutsch-Altenburg Ausztriában, a Duna mellett, Haimburg közelében. Ezenkívül még 13 Altenburgot találtunk, de fekvésük miatt nem valószínű, hogy azok valamelyikéről lenne sző. Essegg=Eszék=Osijek (Jugoszlávia), Posega=Pozega (Jugoszlávia). Steinbad, Schöhngrad, Scheiter, Libau és Neufoll helységeket nem sikerült mai nevükkel azonosítanom. 144
