Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Tanulmányok - Gaál Attila: Késő középkori leletek Tolna megyéből I.

összevetve ezt azzal a jelenséggel, hogy a két fal közötti teret kitöltő és a falakhoz kívülről is csatlakozó vörös, téglatörmelékes pusztulási rétegnek is ez az alsó szintje, feltételezhető, hogy ez a felület jelzi az egykori járószintet. 2. A habarcsréteg fölött, az alap teljes szélességében (110 cm), erős kötőanyaggal készített téglafal folytatódik. A téglák jól égetettek, s mindkét falnál a következő méretváltozatokkal fordulnak elő: 45x32x6 cm, illetve 32x17x6 cm (4—5. kép). 3. Mindkét falnál megtalálható a téglák kitermelése után visszamaradt, törmelékanyaggal feltöltött árok. Amíg az I. számú falnál csak a téglák fölött húzódó omladékrétegig követhető egyértelműen, addig a II. számú falnál jól láthatóan átvágja ezt a pusztulási réteget, sőt belülről a fal mellé hatolva, egészen az alapozásig tart. Ez utóbbinál valószínű, hogy a fal bontásával annak túlzott szilárdsága miatt hagytak fel.

2 Sírokat a két fal közötti és az azokon kívül eső területen egyaránt megfigyeltünk. Az égett törmelékes réteg szintje alatt, és a felette lévő kevert földben egyformán voltak csontok, de az égett réteget — legalábbis az általunk vizsgált kis szakaszon —, sehol sem vágták át. Mindkét szintben megfigyelhető volt a többrétegű temetkezés, és a síroknak a középkori temetőkben megszokott egymásba vágása. A falaktól távolabb ez a két réteg egymásba mosódni látszik. Mindebből arra következtetünk, hogy a falak közelében, az épület pusztulása után, ez a vastag és tömör törmelékréteg akadályozta meg a sírok mélyebbre ásását (2. kép). 1. sír A téglafalaktól távol, a terület nyugati szélén, a part omlasztásakor kifordult felnőttsír. Mélysége: 120 cm. A munkások elmondásából következtetve keletéit volt, a csontok kimozdulása miatt ez azonban nem volt pontosan megállapítható. A sírban idős férfi csontvázát találtuk, melyet — a morzsalékos fanyomokból ítélve —, koporsóban temettek el. A vázhoz tartozó — ugyancsak helyéről kimozdított —, koponyán egy teljesen ép, barna színű nemezsüveget találtunk, mely a koponyára egészen rácsúszva, a szemüregeket is eltakarta. A föld nyomásától úgy eldeformálódott, hogy — eredeti formázásától eltérően —, harántirányban szélesebb, nyílirányban pedig keskenyebb lett.

3 A süveg méretei: Magassága 22 cm; külső átmérői: 21,5 cm és 18 cm; belső átmérői: 19 cm és 15,5 cm; a felhajtott rész magassága 14 cm. A süveg peremrészét éles eszközzel felhasították; e hasíték hosszúsága: 19 cm (7. kép)/

1 A nemezsüvegek használatára, területi és időbeni elterjedtségükre vonatkozó ismereteinket a következőkben összegezhetjük.

5 2 Dercsényi Dezső a Műemlékek Országos Bizottságának irattárában lévő Szalczer Sándor-féle jelentésre hivatkozva említi meg, hogy a bencés apátság romjait a lakosság házak építésére széthordta, sőt a plébániatemplom 1743-ban történt építéséhez is nagyrészben innen nyerték a kőanyagot. Vö.: Dercsényi Dezső: A bátai apátsági templom. (Tolna vármegye múltjából, 5. Szerkeszti: Holub József) Pécs, 1940. 60. Ugyancsak az apátság romjainak pusztításáról szól Domsics Antal krusevlyai plébános 1834ben Jankovich Miklóshoz írott levele is: „Hozzám jővén Markovfsky József V. Bibliothecarius Úr beszélette, hogy Bátán meg tekintvén a hajdani Bátai Apátságnak omladékait fájdalmasan kellett neki tapasztalni, mint rongálják a Bátaiak a volt klastrom sírboltját. Egy parasztnak udvarában talált egy sírkövet (de már megtördelve) a 14-ik századból. Közel 40 sír már föl van szaggatva." (Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattárában Jankovich Miklós levelezése Domsics Antallal.) Mindezek ismeretében nem csodálkozhatunk azon, ha a község területén talált egyéb romokat ugyanúgy kitermelték, mint az apátság épületének falait. 3 A méreteknél megadott átmérők ebben az állapotban értendők. 4 A temetőből származó leletanyag heterogenitása és egymástól való időbeli távolsága miatt — úgy véltük — helyesebb, ha az egyes leletek elemzését közvetlenül leírásuk után adjuk. 5 A nemezsüvegekre 1 : Györffy István : Néhány adat a régi magyar népviselet ismeretéhez. Néprajzi Értesítő X. (1909) 178—179. Bátky Zsigmond—Györffy István—Visky Károly : Magyarság Néprajza I. Bp. 1941. 337—338, Kresz Mária: Magyar parasztviselet 1820—1867. Bp. 1956. 111