Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)
Tanulmányok - Gaál Attila: Késő középkori leletek Tolna megyéből I.
K * I. sz. falvégzödés II. sz. falvégződés vörös, téglatörmelékes réteg bolygatott réteg sírokkal falkitermelés árka sírok beásásával bolygatott lösz meszes agyag ködarabokkal római kori hulladékgödör Téglafal. Kötőanyaga: durva, erősen meszes habarcs 45x32x6 cm 17x32x6 cm Téglaméretek: Az alap felszínén szétterített meszes habarcsréteg Kemény, meszes agyag kő- és téglatörmelékekkel Deszka ürege 3. kép: Báta. Löszfal metszete a falvégződésekkel. A nemezből készített, legáltalánosabban barna színű, sima vagy göndör felületű süveg a XVI— XVIII. század kedvelt köznépi férfi fejviseleti darabja volt. Legkorábban az Alföldön terjedt el. Ezen belül is főként a Nagy- és Kiskunságban. Jelzi ezt a süveg „túri" vagy „kun" jelzője is, mely egyaránt szolgált a forma, s egyben az alapanyag jelölésére. 6 Fenti időszakban használata országosan elterjedt, a magyarok mellett a románok és szlovákok is viselték. 7 Ha az ismert példányokat összehasonlítjuk, főként a süveg magasságában, illetve az alján lévő felhajtás, azaz a „karima" szélességében találhatunk eltéréseket. Egyelőre nem bizonyítható, hogy ez táji jellegzetességet jelölne, lehetőséget adva ezzel az ilyen szempontú tipologizálásra. Elfogadhatóbb magyarázatnak tartjuk erre vonatkozóan Szeder Fábián ismertetését, melyet a palócokról írott munkájában olvashatunk: „... az öregebb férfiak magasabb, a' fiatalabbak alacsonyabb süveggel fedik a fejüket." 8 A történeti források a fiatalok és a korosabbak süvegviselete között más különbségre is utalnak. Györffy István Kisújszállásról származó adata szerint a mezőváros tanácsa 1777. január 5-i határozatában azokat az ifjakat kik ,,... az süvegekben tsinált abrontsokkal, huntzfutkájok sodorgatásával s némelyek tsákó 8 Györffy István: i. m. 178 és 2. ábra, valamint Bátky Zsigmond— Györffy István—Visky Károly: i. m. 337. 7 Györffy István : i. m. 179. 8 Szeder Fábián: A' Palóczok, Tudományos Gyűjtemény VI. köt. (1819) 42—43. Közli: Kresz Mária: i. m. 146—147. 112