Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)
Tanulmányok - Rosner Gyula: Avar kerámiaközpont Szekszárd környékén
A galambszürke, finom kerámia esetében a természetben talált „kékagyag" újbóli és újbóli iszapolásával nyerték azt az anyagot, mely végül is a korongon kapta meg végleges formáját. A szürke, kissé érdes edények esetében pedig az alapanyag készítése közben egészen finom homokot adagoltak a masszához. Feltűnő jelenség, hogy az utóbbi technikával előállított kerámia lényegesen keményebb, tartósabb, főzésre már valóban alkalmas. Ez a megállapítás csupán annyiban módosítja korábbi megfigyeléseinket, hogy a használhatóság miatt is szükségszerű újítással kell számolnunk. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy az általunk szürke, kissé érdes edénytípusnak meghatározott csoport nem azonos a később feltűnő, sötétszürke, fekete kerámiával, tehát a korai anyaghoz kötendő. A két csoport szétválasztására kínálkozó lehetőséget, mely szerint a telep és temető számára külön kerámia készült, eleve el kell vessük. Ezt erősítik a korábbi megfigyelések. A sírokban is és a telepen is mindkét csoporthoz tartozó darabok is előfordulnak. A sírokban talált kerámiáknál — kivételt csupán a kulacsok képeztek — erősen kopott, tehát sokáig használt darabokat figyeltünk meg. 16 A Szekszárd—Bogyiszlói úti temető 102. sírjában az első, a 45. sírban a második csoporthoz tartozó kulacs volt az edénymelléklet. A Szekszárd— palánki temető nagyméretű kulacsa is a második csoporthoz köthető. 17 Az általunk felvetett csoport-bontás azonban nem módosítja semmiképpen sem e kerámia eredeztetésének kérdését. Nem látszik erősíteni azokat a megállapításokat, melyek szerint az avarok számára a kerámiát vagy idegen langobard, bajor, alamann és frank kereskedők szállították, vagy az itt megtelepedett germán fazekasok készítették. 18 Ügy tűnik, hogy az Erdélyi István által felvetett gondolat, mely — a kulacsok kérdésében a „déloroszországi" párhuzamok ellenére —, későrómai hagyományokat sem mellőz, újra értékelendő. 19 Talán éppen a kulacsok képeznek jelenleg egy olyan csoportot a Kárpát-medencei anyagban, melyet egységesen korai avar anyagnak tartottunk, de az általunk felvetett „finomítás lehetősége" talán más megvilágításba helyezi e problémát. Mint láttuk, a szekszárdi temetőkben a „korai szürke" kerámia köréhez tartozó két típus is megtalálható. A Zomba—Paradicsom-pusztai kulacs viszont feketére égetett, szemcsés és korongolt, míg a Mór—Akasztó-dombi kisméretű kulacs narancssárgára égetett, igen finoman iszapolt, korongolt. 20 Ezeknek a tényeknek ismeretében azt kell mondanunk, hogy a korábban általunk is egységesnek vélt kép erősen revízió alá veendő. Az nem lehet kétséges — a legkorábbi darabok tanúsága szerint —, kik készítették ezt a kerámiát. A kulacsok minden változatának párhuzama nagy számban megtalálható a Pontus vidékén és Közép-Ázsia fazekasközpontjaiban. 21 A kiöntőcsöves edények előzményei is inkább kereshetők e területen, 22 mint Nyugaton, vagy a korábban itt élt germánok edényművességében. Kézenfekvő Bóna István megállapítása: „A szürke kerámikát a korai avar településterüle« Rosner Gy.: A kora-avar világosszürke kerámia kérdései a Kárpát-medencében (Kézirat). 17 Mindhárom kulacs közöletlen, a Béri Balogh Ádám Megyei Múzeum régészeti gyűjteményéből. "D. Bialeková: i. m. 219—223. » Erdélyi I. : Die Kunst der Awaren. Bp. 1966. 38—39. M Török Gy. : Kora-avar sírok Móron. AË 80 (1954) 58. 21 M. T. BopoőbeBa: KepaMHKa Xope3Ma aHTMWHoro nepHOAa. KepaMHKa Xope3Ma. MocKea 1959. 26—27, 31—32; E. E. Hepa3W<: KoH-Kpbi/iraH-Kana. MocKBa 1967. 40; B. A. LUHUIKHH: Bapaxma. MocKBa 1963. 63. 22 M. B. EeHTOBMt: KepaMHKa BepxHero c/ion neHflxtuKema. (7—8. BB.) MHA 124. MocKBa—JleHHHrpafl 1964. 270. 105
