Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)

Gaál Attila: Tolna vármegye múzeumának megalakulása és közművelődési tevékenysége a század első évtizedeiben

egyaránt foglalkozott volna történeti, földrajzi, statisztikai, néprajzi, természetrajzi és gazdászati kérdésekkel. Valószínű azonban, hogy ez a túl nagyra tervezett munka meghaladta erejét. Semmi nem utal arra, hogy feldolgozása csak részben is elkészült volna. Összegyűjtött anyagának ugyancsak nyoma veszett.

19 Ilyen előzmények után a monográfia bizottság által megbízott dr. Kammerer Ernő sem merte egyedül vállalni a munka elvégzését.

20 Az úgynevezett „történelem előtti időszak" feldolgozására az őskor kutatásban akkor már országos hírnevű kutatót, Wosinsky Mór závodi plébánost kérték fel.

21 Kammerer feladata így a „történelmi rész" megírása maradt. Wosinsky ígéretet kapott arra, hogy adatgyűjtő munkájában segíteni fogja a korábban ismertetett Régészeti Egyesület. A megyeszékhelytől távol élő kutató, bízva az ígéretben, a felkérést elfogadta. Reményeiben azonban csalódnia kellett. Hiába kísérletezett ugyanis az életképtelen egyesület feltámasztásával, segítségükre nem számíthatott. Elkeseredetten írta egyik újságcikkében: „... magamra maradtam sajnos azon munkával, melyre nagy támogatás kilátásával vállalkoztam. Nem maradt tehát egyéb hátra, minthogy községről-községre, dülőről-dülőre barangolva egymagam kutassam át a megyét, hogy anyagot gyűjtsek a megye őskorának megírásához."

22 Hallatlan energiával szervezte meg és végezte a szükséges gyűjtéseket. Valószínűleg tudatosan követte Nóvák Sándor példáját, amikor az alispáni hivatal segítségével kérdőíveket küldött szét a megye minden községébe.

23 Az ezúton nyert adatokra támaszkodva szisztematikusan kutatta a megye lelőhelyeit; ásatásokat végzett, melyek költségeit azonban javarészt nem a megye, hanem a Magyar Nemzeti Múzeum viselte. így természetesen a kiásott tárgyak többsége is oda került. Csaknem tízéves megfeszített munka eredményeként végre elkészült a „Tolnavármegye az őskortól a honfoglalásig" című két kötetes monográfia, melyet a törvényhatósági bizottság milleneumi közgyűlésén mutattak be a „megye közönségének".

24 A folytatás: „Tolnavármegye a honfoglalástól az újkorig" —amit Kammeremek kellett volna megírnia — sohasem készült el. Nem feladatom Wosinsky munkájának értékelése, hiszen mások ezt már korábban megtették. Tény azonban az, hogy — bár jónéhány tételét és megállapítását a tudomány azóta már túlhaladta — a megye régészetével foglalkozók számára könyve ma is alapirodalom. A monográfia nyomdába kerülésének évében, 1895-ben vetette fel első ízben Wosinsky a megyei múzeummal kapcsolatos javaslatát. Szerepe lehetett ebben annak is, hogy a monográfiához fáradságos munkával összegyűjtött anyag legjavát — mint már említettük — kénytelen volt kiengedni kezéből. Ez a probléma azonban már hosszabb ideje létezett. Miért választotta hát Wosinsky éppen ezt az időpontot a múzeum rég elfelejtett kérdésének felélesztésére? Erre a választ a törvényhatósági bizottság jegyzőkönyvei — valaha Wosinsky birtokában 19 U. o. 74. 20 Kammerer Ernő 1856. november 7-én született a Tolna megyei Kékúton. Jogászi diplomáját a budapesti egyetemen szerezte. A szakcsi, majd pincehelyi kerület országgyűlési képviselője, 1901-től a Szépművészeti Múzeum igazgatója. Történeti munkái közül legjelentősebb a Velits Antallal együtt készített és kiadott Magyarországi török kincstári defterek (Budapest, 1886— 1890.) c. kétkötetes műve. A monográíiához összegyűjtött kéziratos feljegyzés anyaga ma a Tolna megyei Levéltárban található. 21

1885-ben került a závodi plébániára. Ekkor már három éve folyt a lengyeli sánc feltárása, mellyel szakmai körökben hírnevét megalapozta. 22 Wosinsky Mór: Monographiánk és régészeti társulatunk. Tolna-megyei Közlöny 1887. (XV.) 8. sz. 23 Az alispán 1891. október 9-én kelt levelében értesítette Wosinskyt a kérdőpontokra adott válaszok beérkezéséről és továbbításáról. (BÁM múzeumtörténeti iratanyag.) 24 Wosinsky Mór; Tolnavármegye története az őskortól a honfoglalásig. I—II. Budapest, 1896. 8