Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)

Gaál Attila: Tolna vármegye múzeumának megalakulása és közművelődési tevékenysége a század első évtizedeiben

lévő — másolatainak, illetve különnyomatainak vizsgálatánál kaptuk meg. A tíizottság 1894. október 16—17-én tartott közgyűlésén olvasták fel azt a jelentést, amely a milleneumi ünnepségekre Tolna megyében megvalósítandó közművelődési feladatokra és azok költségeire tett javaslatot. Némi vita után a törvényhatóság úgy döntött, hogy segélyezi a Szekszárdon létesítendő állami főgimnáziumot, a gyönki református és bonyhádi evangélikus algimnáziumokat. Jutalmazni kívánták ezen kívül a magyar nyelv terjesztésében érdemeket szerzett pedagógusokat. A tervek szerint ezekre évenként 13 000 forint állott rendelkezésre. Egyszerűbbnek vélték azonban azt a megoldást, hogy ne évenként oszszák szét az összeget, hanem akkora kölcsönt vegyenek fel, melynek kamatait a 13 000 forint fedezni tudja. Az így 268 000 forintot kitevő kölcsönből mind a három iskola úgynevezett „egyszersmindenkorra" szóló alaptőkét kaphat. A fennmaradó részről azonban — amely a magyar nyelv terjesztését szolgálná — úgy határoztak, hogy nem szolgáltatják ki tőkeként, hanem abból kulturális alapot létesítenek, s ennek kamatai lesznek felhasználhatók. Wosinsky színes ceruzával vastagon aláhúzott minden olyan szövegrészt, amely a kulturális célokra fordítható összegekről szólt. Felkelthette érdeklődését a lehetőség, hogy a milleneum jegyében folyó nagy beruházások esetleg alkalmat nyújtanának a múzeum létrehozására is. Tervét először Apponyi Sándorral beszélte meg, majd miután Apponyi biztosította támogatásáról, a törvényhatósági bizottság 1895. március 29-i rendes közgyűlésén a következő előterjesztést tette:

25 „Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Tolnamegye követésre méltó szép példával járt elöl, midőn múltjának emlékei iránt lelkesedve a vármegye történetének megírását határozta el. E nagyszabású munkában írás- és képekben oly nagy történelmi kincs gyűjtetett egybe, a minővel az ország egyetlen megyéje sem rendelkezik. Ha ez a műkincs most mind együtt volna, akkor az ország leggazdagabb provincziális Museumával bírnánk. De megyei Museum hiányában a megbecsülhetetlen kincs ezerfelé forgácsolódott. Félmunkát végez csak a vármegye, történetének megírásával, ha okulva az eddigi mulasztás okozta veszteségen legalább a jövőben nem óvja meg egy vármegyei Museum alakításával emlékeit. A magyar nemzet ezredéves múltja emlékének megünneplésére nemes versenyre keltek az országban testületek épp úgy mint egyesek. E nemes versenyben nem csekély részt kért magának Tolna vármegye is. A szegzárdi főgymnasium, a cultur alap, a vármegye történetének nagy munkája, a kibővített kórház, a szülészeti képezde, a Garay-szobor, mindmegannyi millenáris alkotások lesznek. Mindezeket még egy vármegyei Museum alakításával kérném megtoldani. E czélnak megvalósítására odaajándékozom körülbelül 5000 ezer darabból álló régiséggyűjteményemet, s gróf Apponyi Sándor nevében bejelentem: — hogy ő is itt helyezi el nagy hírnevű lengyeli museumát, ha a vármegye e gyűjtemény megőrzése — és gondozására vonatkozólag kellő garancziát vállal. Azon kéréssel fordulok tehát Tolnavármegye tekintetes törvényhatóságához: kegyeskedjék vármegyei Museum céljára egy jelenleg 3 szobát felölelő, de idővel megtoldható száraz, világos helyiséget adni, s az ahhoz szükséges szekrényeket beszereztetni. Kiváló tisztelettel Szegzárdon, 1895. márczius hó 2. Wosinsky Mór" A bizottság megköszönte a felajánlásokat és határozatot hozott a vármegyei múzeum létesítéséről, megbízva a megye alispánját, hogy tegyen konkrét javaslatot a múzeum elhelyezésére. 25 Különnyomat Tolnavármegye törvényhatósági bizottságának 1895. évi március hó 29-én tartott rendes közgyűléséből 131. sz./rkgy. 1895. (BÁM múzeumtörténeti iratanyag.) 9