Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)

Gaál Attila: Tolna vármegye múzeumának megalakulása és közművelődési tevékenysége a század első évtizedeiben

lődtek, s hogy végülis létrejött a megyei múzeum, itt ugyanúgy egyes személyek áldozatkészségének volt köszönhető, mint másutt. Feltétlen kiemelkedő itt Wosinsky Mór személye, de kissé másként szemlélve őt, mint azt eddig tettük. A régészet terén végzett elméleti és gyakorlati munkássága mindezideig közismertebb volt, mint a múzeumszervező Wosinskyé. Feltétlen határozottsága és céltudatossága könnyen hihető, hogy kortársaiban olykor az erőszakosság látszatát keltette, mégis ez volt az egyetlen célravezető út elképzeléseinek megvalósításához. Megvolt a képessége arra, hogy minden lehetőséget figyelemmel kísérjen, s a kínálkozó alkalmakat azonnal megragadja. Nem hagyhatók itt figyelmen kívül természetesen olyan tényezők sem, mint a jó személyi kapcsolatai, melyek például Fraknói Vilmoshoz és Szalay Andráshoz fűzték, akik hivatalos és magánleveleikben mindenkor támogatásukról biztosították. Ezt a támogatást érezhetjük abban a szinte egyedülálló tényben, hogy a belügyminiszter és közoktatásügyi miniszter egy vidéki múzeum létrehozásához az említett tetemes költséggel járult hozzá. E nélkül a pénz nélkül, csak helyi erőforrásokra támaszkodva aligha épülhetett volna fel a megyei múzeum. A múzeum létrejöttét és tevékenységét tekintve egyaránt találunk tipikus — az országos formával egyező — és az attól eltérő, atipikus vonásokat. Az általánossal megegyezők: a. A múzeum anyaga magángyűjtemények felajánlásával alapozódott meg. b. A múzeumszervezést megelőzte a Múzeumegyesület életrehívása.

63 Az általánostól eltérő vonások: a. Határozott múzeumi szemlélet; kezdettől fogva múzeum és nem közművelődési palota építésére való törekvés. b. Szervezett közművelődési tevékenység. Ez utóbbival elérkeztünk Wosinsky és munkatársai érdemeinek egyik legnagyobbikához: közművelődési tevékenységükhöz. Nem valószínű, hogy már munkájuk kezdetén világosan látták ennek jelentőségét, sőt biztosan állíthatjuk, hogy az első előadás-sorozatok szervezését csupán a Múzeumegyesület alapszabályaiban foglaltaknak köszönhetjük. Ezeket a sorozatokat még belépti díj mellett, a nem kívánatos elemek távoltartásával szervezték — elsősorban a bevételért. Wosinsky nagyságát bizonyítja, hogy igen hamar átlátta: a múzeum számára tömegbázist szerezni nem a csak divatból érdeklődő, s igen hamar lemorzsolódó úgynevezett művelt középosztály megszervezésével, hanem a földművesek, iparosok számára nyújtott komplex ismeretterjesztéssel lehet. Képes volt arra, hogy a sikertelen előadási rendszer átszervezését megkezdje, amit — korai halála miatt — sajnos csak utódai fejeztek be. Ezen a ponton azonban röviden át kell tekintenünk a korabeli szabad művelődés rendszerét, illetve annak különféle módozatait. Felkai László a Pedagógiai Szemlében megjelent tanulmányában alapos összefoglalást adott az iskolán kívüli oktatás korabeli történetéről. Az adatokat ebből a munkából merítettem.

6/l 03 A későbbiekben ahhoz, hogy egy múzeum állami támogatást kapjon, már a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium feltételként meg is szabta az egyesület létét. A kaposvári múzeummal kapcsolatos, 1907-ben felterjesztett kérelemre válaszolta Molnár államtitkár: „Nem látom célszerűnek ily kialakulatlan szervezetek anyagi gyámolítását. . . Szíveskedjék tehát a t. Társulat a folyamodó fiókbizottság figyelmét felhívni, hogy a tervezett múzeum érdekében a helyi társadalmat egyesületté szervezze s alapszabáyait kormányhatósági jóváhagyásra felterjessze." (Gönczi: i. m. 14.) 04 Felkai László : A szabadoktatás pécsi kongresszusa 1907-ben és az iskolánkívüli oktatás korabeli történetének áttekintése. Pedagógiai Szemle. IV. (1954.) 4—5. sz. -336—387. 25