Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)

Gaál Attila: Tolna vármegye múzeumának megalakulása és közművelődési tevékenysége a század első évtizedeiben

A csonka évfolyam sikere a kezdeményezés életképességére utalt. így 1911. november 22-én sor kerülhetett a második, most már teljes tanfolyam megnyitására. A hathónapos tanulmányi időszakra összesen 129 hallgató iratkozott be. Az év egyik jelentős eseménye a munkásgimnázium saját könyvtárának létrehozása volt. A Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsától kapott 96 kötetet a múzeum egyik szekrényében helyezték el, kezelésére pedig a hallgatóság tagjaiból könyvtárost választottak. Mialatt az így új alapokra helyezett ismeretterjesztő munka egyre eredményesebbé vált, a Múzeumegyesület végleg elsorvadt. Vagyona napról-napra csökkent, s 1912 tavaszán a Múzeumegyesület hivatalosan is megszűnt. A Dunántúli Közművelődési Egyesület májusi, Szekszárdon tartott dísz-közgyűlésén megalakult ugyanakkor a Tolna vármegyei Közművelődési Egyesület. Ez — bár gyakorlatilag már májustól működött — a hivatalos belügyminiszteri jóváhagyást csak 1913. áprilisában nyerte el. Az első év eseményeiről készített évkönyv így csak 1914. áprilisában jelenhetett meg. Az Évkönyvből tudjuk, hogy a Tolnavármegyei Közművelődési Egyesület két szakosztályból állott:

61 a. Múzeumi szakosztályból, melynek elnöke Wigand János főgimnáziumi igazgató, titkára pedig Kovách Aladár múzeumi igazgató őr volt. b. Ismeretterjesztő szakosztályból, melynek elnöki tisztét Dr. Kramolin Gyula töltötte be, titkára pedig Dr. Bartal Kornél lett. A két szakosztály megalakításával a munkásgimnázium teljesen elszakadt a múzeumtól. Előadásainak többségét a gimnázium tantermeiben tartották, vezetését pedig az ismeretterjesztő szakosztály vette át. Foglalkozásai — kisebb módosításoktól eltekintve — a korábbiakban ismertetett rendszer szerint folytak egészen 1914-ig, s a lakosság érdeklődése mindvégig változatlanul megmaradt. 1913-ban 190 volt a hallgatók létszáma. A múzeumi szakosztály fő feladata a múzeum erkölcsi és anyagi támogatása volt, így bizonyos fokig a megszűnt Múzeumegyesület feladatait látta el. 1914. évre készített működési program szerint 1200 koronát kívántak a múzeum különböző osztályainak segélyezésére fordítani.

62 Az első világháború — annyi más mellett — ezt a szépen fejlődő közműve-« lődési tevékenységet is lehetetlenné tette. A hallgatók és előadók többsége katonának vonult be, s az itthon maradottak mindennapjai is szomorúbbá váltak. Lezárult egyszersmind a múzeum életének is egy igen jelentős korszaka. Űgy tűnik, hogy a két világháború közötti időszakban megindult egy olyan befeléfordulási folyamat, mely a múzeumot a közönségtől egyre inkább elszigetelődő, hűvös szentéllyé változtatta. A leltárkönyvek a gyűjtemény gyarapodásáról vallanak továbbra is, de a fentiekhez hasonló lelkes ismeretterjesztő munkáról ezen időszakból nincs tudomásunk. * A múzeum és a múzeumban folytatott közművelődési tevékenység története után, úgy érzem, nem lesz szükségtelen, ha mintegy összegezésként felvázoljuk azokat a tanulságokat, melyek a művelődéstörténet számára esetleg hasznosak lehetnek. Elsőként a múzeum létrehozásával kapcsolatban megállapíthatjuk azt, hogy Tolna megye közönsége semmivel sem volt lelkesebb és kezdeményezőbb, mint az más megyékben tapasztalható volt. A kezdeti törekvések itt is rendre elveté61 Bodnár: i. m. Hl. 62 U. o. 147. 24