Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)

Kiss Ákos: A nagygörbői közbirtokosság múltjából

tornya irányába és táján hajtotta végre harcfelderítésnek nevezhető vállalkozását, amelyre, mint szokásosan, pápai, tihanyi, devecseri vitézek is kísérték. Egyébként is messze szemmel tartotta a tolnai területet. Veszprémből a Balatonfő tájain túl éppen ez volt fő megfigyelési iránya. 1652. február 8-án Veszprémből Pápára, Esterházy László főkapitánynak címezett levele szerint „im csak ma érkezek hozzánk az simontornyai és koppányi tartományból három rácz legények, fegyveresen és magyar polgárock is velük együtt, akik bizonyosan beszélik, hogy szemeikkel látták, hogy ott az Somogyiságban levő török várakban feles török gyülekezett volna és Simontornyán is három bégh... volna, úgyis beszélik, hogy az végre gyülekeznének, hogy valamelfölé el tsapnának, azt is mondiák, hogy oly hír tsendült volna fülükbe, hogy Gróf Batthyány uram ő Nagysága többurakkal együtt fölösen az Somogyiságra rablanyi mennyi és így magukat oltalmaznák .. ,"

22 Miskey maga is sűrűn helyezte el beépített embereit, pribékjeit a szemköztes török területen. így Tolna felé is tudunk egy Keősze Gyurkó nevű titkos megbízottjáról, aki onnan látta el értesülésekkel.

23 Miskey István halálát követően a görbői jószágot a javain osztozkodás során is a család kezén találjuk. Miskey István, Nógrád és Veszprém főkapitánya a török időknek Európa-szerte ismert harcosa volt. Arcképét Ortelius Bedivivus nagy kiadványa őrizte meg.

24 Ezután 1696-ban hallunk a most már török alól felszabadult Nagygörbőről. A végvári főkapitány, Miskey István fia, József, ugyancsak a győri végvár tisztje, 1662—1667. között főhadnagy

25 (felesége Aranyády Ilona), aki Tata végvárának alkapitányaként fejezte be pályafutását,

26 ugyancsak számos anyagi vitába keveredett ügyei során.

27 Hogy a Miskey család István utódai idején — a XVII. század második felében is, a török idők végéig — folyamatosan birtokolta az ekkor már néptelenebb Görbőt, sőt azt a pincehelyieknek adta bérbe, azt egy majdani, 1702-ből származó megjegyzésből látjuk. Eszerint „mi jogon, nem tudni", jóllehet az új igényekkel minduntalan jelentkezések korában a jogvitató azt is hozzáteszi: Görbőt már Miskey István alispán apja is bírta. Megtudjuk ebből azt is, hogy a török idők utolsó évtizedeiben, amikor 8 rác is lakott rajta — ezért olykor Ráczgörbő is —, a pincehelyiek 18 forintokat fizettek évente a görbői szőlőért Miskeynek. Ez a Miskey József 1700-ban tiltakozott a nagygörbői Miskey-jószág tervbevett elidegenítése ellen.

28 A közelebbről nem ismert eladási, vagy elzálogosítási terv nem vált valóra, mert Görbő ezután még sokáig Miskey-vagyon maradt. Miskey József tatai alkapitány fia volt az a Miskey II. István, akit hadtörténetünk a török alóli felszabadító háborúk kiváló csapatvezéreként tart számon. Miskey István Buda 1686. évi ostromán kívül Lotharingiai Károly, Savoyai 22 OL. Batthyány lt. Missilisek. 31422. sz. 23 Uo. 25509. sz. 24 Ortelius Redivivus, Ausfürliche Beschreibung der Ungarischen und Siebenbürgischen Krigshändel von anno 1395 bis an des 1665 Jahr. II. Nürnberg, 1665. 117. képmás 8. sz. ; Elias Widemann, Illustrissimum Hungáriáé Heroum Icônes. 1652. 168.; Magyar Történelmi Képcsarnok, 258. sz. 36 Esztergomi megyei Lt., hiteleshelyi Lt. 1646. 16. könyv, 333. ; Borovszky Samu : Győr vármegye, Bpest, é. n. 64. 20 Kiss Ákos : i. m. (Tatai végvári alkapitányok). 27

GySmL: l. Kápt. Lt. lad. 10. íasc. 30. nr. 1213.; u. ott. lad. 16. íasc. 48. nr. 2373.; u. ott. lad: 18. fasc. 54. nr. 3043.; GySmL: 1. Győr vármegye legrégibb közgyűlési és törvénykezési iratai. I. 1666/16. ; GySmL : 1. Győr vármegye legrégibb közgyűlési és törvénykezési iratai. 1665. 391. ; 1663. I. 24-én Pozsonyban kelt határozat. 28 GySmL: 1. Kápt. Lt. lad. 12. fasc. 34. nr. 1491. 222