Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)
G. Vámos Mária: A szakcsi fazekasság az anyakönyvek tükrében
iparág specializálódik. A XIX. század elejére már 10-féle mester tevékenykedik a mezővárosban, néhány ipar kiugróan nagy számú mesterrel képviselteti magát. Ez a tendencia a XIX. század folyamán mind intenzívebben jelentkezik. A vizsgált anyakönyvek határozottan bizonyítják, hogy Szakcson is sokkal többen foglalkoztak iparral, mint amennyit az összeírások feltüntettek. A két forrás adatainak összevetése csak a táblázat két utolsó időpontjában volt lehetséges, mivel a lakosok foglalkozását, ,,állapot"-ját az anyakönyvek csupán 1833-tól tüntetik fel. Az 1828-as összeírással mi — a fenti okok miatt — csak az 1833— 34-es éveket tudtuk párhuzamba állítani. Mivel az anyakönyvek speciális források, ahhoz, hogy megközelítően helyes adatokat kapjunk, legalább két évet kellett figyelembe vennünk, és még az így kapott számok is csak az alsó határt jelentik. Ha azonban tekintetbe vesszük, hogy az 1828—57. közötteltelt közel 30 év alatt a mesteremberek száma — az összeírások tanúsága szerint — mindössze kettővel emelkedett, akkor ennek az összevetésnek nagyjából helyes arányokat kell tükröznie. Az 1857-es összeírás adataival pedig az anyakönyvek 1857—58-as összesített adatait hasonlítottuk össze. 9 Ez a két összehasonlítás a következő képet mutatja: Év Összeírások adatai Anyakönyvek adatai 1828. 53 a foglalkozást még nem jelzik 1833—34. — 95 1857. 55 — 1857—58. — 87 Mindkét esetben lényeges számbeli különbség mutatkozik vizsgált forrásunk javára. Az 1828-as összeírás és az 1833—34-es anyakönyvek adatai között néhány mesterség esetében több mint 100 százalékos az eltérés. (Takács 15:30; szűcs 7:13; fazekas 8:18; kovács + lakatos 1:7.) Más iparágak művelőinek számaránya ugyanakkor majdnem megegyezik. A fenti számbeli különbség még akkor is soknak tűnik, ha az összehasonlított évek között 5 év eltolódás van. A két forrás 1857-es adatait mesterségek szerint nem tudtuk egymás mellé állítani, mivel a monográfia az iparosok számát csak összesítve adja. 10 Valószínű azonban, hogy ez esetben is az előbbihez hasonló képet nyertünk volna. A XIX. század első felében a mezőváros iparossága az összlakosságnak közel 14 százalékát tette ki. Az 1850—70-es években ez az arány még mintegy 3 százalékos emelkedést mutat, majd a század vége felé 10 százalék alá esik vissza. A következőkben egyrészt a vizsgált anyakönyvekről és munkánk módszeréről szólunk, másrészt összefoglaljuk az így nyert adatok tanulságait. A szakcsi plébánián vezetett keresztelési, házassági és halotti anyakönyvek másolatának egy példánya a Szekszárdi Állami Levéltárban található. Az anyakönyvezést a plébánián 1817-ben kezdték meg. Mi az 1833-tól 1900-ig terjedő időszak matrikuláit tekintettük át. Hiányoznak a sorból az 1843-as, 1848—51-es, az 1854-es házassági, a III. hónaptól, és az 1895—1900-ig terjedő kötetek. Nyelvük 1833-tól magyar. A hiányzó 1851-es kötet után az 1852-es már latinul íródott, egészen 1888-ig. 1889-től az anyakönyvezés nyelve újra magyar. 9 Sajnos a nagyon alapos, részletekre is kiterjedő 1848-as iparstatisztikai munkálatokat a Dunántúlon csak Mohács, Pécsvárad és Szekszárd területén végezték el. (V. ö. : Szita László, 1964. 74.) 10 Horváth Árpád, 1969. 147. 202
