Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)

G. Vámos Mária: A szakcsi fazekasság az anyakönyvek tükrében

1833—1840 között a keresztelési anyakönyv a gyermek nevét, születési helyét, idejét, keresztelési dátumát, a szülők és keresztszülők teljes (az anya és keresztanya lánykori) nevét, lakhelyét (csak a községet), foglalkozását, vallását és a keresztelő pap nevét tartalmazza. ; A halotti anyakönyv, ha az elhunyt gyermek, akkor a keresztnevét, korát, apja nevét és foglalkozását; ha felnőtt, a teljes nevét, korát, foglalkozását, a „maga után hagyottakat" név szerint, mindkét esetben a község és a szertartást végző pap nevét, valamint a temetés időpontját tünteti fel. A házassági anyakönyv a házasuló férfi nevét, életkorát, családi állapotát, foglalkozását, vallását; a menyasszony apjának foglalkozását, nevét, és az ő saját keresztnevét, korát, vallását, családi állapotát, a tanúk nevét, foglalkozását, a házasulok lakhelyét (csak községet), az esketés helyét és idejét, az eskető pap nevét jelöli. 1841-től (1848-tól hiányzik) az előzőeken túl a házassági anyakönyv külön rovatban tartalmazza a házasulok születési helyét, és — amennyiben élnek — mindkét szülő (az anya leánykori) nevét is. 1852—1895. között a születési anyakönyv jegyzi már a szülők pontos házszámát, a házassági pedig az egybekelők pontos házszámán túl a menyasszony teljes nevét is. A halotti anyakönyv is ettől kezdve tünteti fel az elhunyt lakhelyét házszámmal együtt, valamint születési helyét is. A szakcsi anyakönyveket lelkiismeretesen vezették. Néhány olyan eset azonban előfordult, hogy valamely fazekas gyermekét csak a halotti anyakönyvben találtuk meg, a keresztelési anyakönyvből a bejegyzés hiányzott. Némileg nehezítette munkánkat, hogy 1838—47. között a keresztelési és házassági anyakönyvekben alig jelölték a foglalkozást. A több mint 60 év anyakönyveit átvizsgálva, házszám- és névelírással csak néhány esetben találkoztunk. Az elemzés során figyelmünket elsősorban az iparosságra, ezen belül abszolút részletességgel a fazekasságra fordítottuk. Minden olyan tételt kijegyeztünk, amely bármiféle kapcsolatban volt fazekasmesterrel. Milyen esetekben kerülhetett sor arra, hogy egy egyén — esetünkben egy fazekas — nevét és nacionáléját bejegyezzék az anyakönyvekbe? Azaz: mennyire biztosak adataink, melyeket a vizsgálat során nyertünk? Anyakönyvi tétel lett a lakos, ha — ő maga házasságot kötött, — gyermeke született, — gyermeke házasságot kötött, — keresztszülőnek hívták, — mások esküvőjére tanúnak hívták, — gyermeke meghalt, — felesége, vagy ő maga halt meg. Hétféle összefüggésben szerepelhetett tehát egy ember az anyakönyvekben, azaz adatainkat — úg\ féljük — megközelítően helyesnek lehet elfogadni. Mivel a gyermekáldás, valamint a csecsemőhalandóság tárgyalt korszakunkban meglehetősen nagy, a legtöbb adatot a születési és halotti anyakönyvekből nyertük. A felsorolt lehetőségek közül természetszerűleg az első, a harmadik és az utolsó a legritkább (házasság, halál), a keresztszülő, illetve esküvői tanúként való be203