Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)

Gaál Attila: Tolna vármegye múzeumának megalakulása és közművelődési tevékenysége a század első évtizedeiben

Igen találóan jegyzi meg G. Vass István, a békéscsabai múzeum történetét feldolgozó munkájában: „A múzeumok létrejöttét azonban sajátos ellentmondás jellemzi: Amennyiben ugyanis a történelmi múlt feltárása, megismerése és megismertetése társadalmi szükséglet — már pedig meggyőződésem hogy az —, annyiban e múlt forrásait őrző intézmények (levéltár, múzeum stb.) társadalmi funkciót töltenek be. A múzeumok azonban mégsem a közösség, a társadalom, illetve annak képviselője az állam kezdeményezésére és erőfeszítései által jöttek létre, hanem egyének, szűkkörű egyesületek kezdeményezésére, s ha szerencsés esetben létrejöttük után hamarosan segítségükre is sietett némi segéllyel az állam, a megye vagy a város, annak birtokában is jórészt közadományozásra, egyesek jótékonykodására, ajándékok kunyerálására voltak utalva."

/l0 A szekszárdi múzeum legkomolyabb támogatója hosszú ideig ugyancsak egy „szűkkörű egyesület", a Múzeumegyesület volt. Az elkövetkező évek eseményei bizonyították, hogy nem volt alaptalan az aggodalom, miszerint az egyesülettől hosszú távon nem lehet elvárni a múzeum fenntartását. Wosinskyék már a törvényhatósági bizottság 1901. október 20-i közgyűlésén felvetették a vármegyei múzeumalap létesítésének gondolatát. Ebben az alap céljaként „a vármegyei múzeum és múzeumi épület feltartásával és rendeltetésszerű használatával kapcsolatban felmerülő kiadások" fedezését jelölték meg/'

1 Ugyanakkor született határozat arról, hogy a múzeumalap létrehozásához a vármegye átengedi különböző pénzalapok, nevezetesen: a Fraknói-alap, kolera-alap, ínségalap vagyonát, valamint a mértékhitelesítési alapból 12 000 koronát. Mindezt azzal a megszorítással, hogy az így létrehozandó múzeumalap nem használható fel, csak annak kamatai. Tulajdonképpen az egész terv a mértékhitelesítési alapból átutalandó összegre épült, s így amikor a kereskedelemügyi miniszter az átutalást nem engedélyezte, az egész elképzelés veszélybe került. Végül mégis sikerült áthidaló megoldást találni. A belügyminiszter 19D3. május 28-án kelt rendeletéből: „Tekintve azonban, hogy a mértékhitelesítési alap a legközelebbi időben felszerelések által terhelve nem lesz, tekintve továbbá, hogy a mértékügyek rendezése folyamatban van, mely rendezés által a törvényhatósági mértékhitelesítési alapok valószínűleg felszabadulnak, a kereskedelemügyi miniszter úr nem tenne kifogást az ellen, hogy míg ez alapok ügye végleg nem rendeztetik, — a szóbanforgó összeg mint kamat nélküli kölcsön vétessék a mértékhitelesítési alapból."

42 Ezzel tehát létrejött a 20 000 korona alaptőkével rendelkező múzeumalap, melynek kamatai az évenkénti államsegéllyel

43 együttesen biztosították a múzeum fenntartásához szükséges fedezetet. Rövidesen bebizonyosodott, hogy a kérdés mielőbbi megoldása mennyire szükséges volt. Az épület műszaki felülvizsgálatakor kiderült ugyanis, hogy az emelet mennyezetét tartó gerendázathoz az építkezés idején hibás, ún. „száraz korhadásos" anyagot használtak fel, s az egész födém leszakadással fenyegetett. A visszatartott óvadék elegendő volt ugyan ahhoz, hogy a födémcserét egy másik vállalkozóval elkészíttessék, de az ezzel együtt járó egyéb munkálatok (kiállítások lebontása, gyűjtemények többszöri költöztetése, takarítás stb.) olyan tetemes költséget jelentettek, hogy azt « G: Vass : i. m. 304. 41 Különnyomat Tolnavármegye törvényhatósági bizottságának Szegzárdon 1903. évi június hó 20-án tartott közgyűléséből. 286. rkgy./7724. alisp. (BÁM múzeumtörténeti iratanyag.) 42 U. o. 43 Az államsegély összege — függően attól, hogy a Főfelügyelőség mennyit szavazott meg — évenként változó volt. 2 Balogh Ádám Múzeum évkönyve ItCfll 17