Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)

Gaál Attila: Tolna vármegye múzeumának megalakulása és közművelődési tevékenysége a század első évtizedeiben

volt. A minden tárgy bemutatásának gyakorlata alól ez a múzeum sem volt, és nem is lehetett kivétel. A kiállító helységek ebben az időszakban ugyanis a raktár szerepét is betöltötték, s így a zsúfoltság, az egyforma tárgyak fárasztóan nagy száma megszokott képnek számított. A rövidség érdekében a gimnáziumi kiállítás esetében, de a későbbiek során is el kell tekintenünk az anyaggyűjtés munkájának részletes ismertetésétől, valamint attól, hogy a bemutatott anyagot leíró jelleggel ismertessük. Célszerűnek tartom azonban továbbra is követni azt a határozott szervező munkát, melyet a múzeum patrónusai — elsősorban Wosinsky — a már hivatalossá lett múzeum helyzetének megerősítéséért folytattak. Nagyon jól látták ugyanis, hogy anyagi alapok nélkül — minden hivatalos engedély ellenére — a fiatal intézmény bizonytalan jövőnek néz elébe. Bevált módszernek számított — és itt megint a somogyi és békési példákra hivatkozhatunk —•, hogy a megyék „művelt" közönségükre támaszkodva megyei múzeumegyesületeket hoztak létre, melyek a gyűjtő és kutatómunka koordinálása mellett fő feladatuknak a múzeum anyagi támogatását tekintették. így történt ez Tolna megyében is. Gróf Széchenyi Sándor főispán Nagydorogról kelt meghívására 1898. augusztus 20-án a vármegyeház nagytermében „a múzeum iránt érdeklődő közönség" elhatározta, hogy a „vármegyei museumnak erkölcsi és anyagi támogatása, a museum közművelődési hatásának terjesztése s a közkincsnek mondható gyűjtemény megfelelő, külön épületben leendő elhelyezhetési czéljából vármegyei museum egyesületet" hoznak létre.

33 Mivel az idő sürgetett, az elhatározást gyors szervezés követte, majd rövid időn belül megalakult a Múzeumegyesület. Alapszabályában még egy igen fontos pont szerepel, mely szerint az egyesület: „kebelében egyesíteni törekszik úgy a szakembereket, mint a tudományos és közművelődési czélok iránt érdeklődő közönséget. Régészeti, történelmi, ipar és szépművészeti, néprajzi és természettudományi kérdések tisztázása czéljából székhelyén ég a vármegye más helyein nyilvános felolvasásokat rendez, a vármegyei museum gyarapítását anyagi hozzájárulásával előmozdítja, a museum anyagának ismertetéséhez felolvasásokkal és magyarázatokkal, katalógusok készítésével anyagi erejéhez képest esetleg önálló kiadványaiban közvetítendő dolgozataival hozzájárul."

34 Feltétlen kiemelendő az alapszabálynak az a része, melyben az előadások tartását tűzte ki célul. Ez az első eset ugyanis, hogy a múzeummal kapcsolatban gyűjtő és megőrző tevékenységnél többről, a mai értelemben vett közművelődési feladatról esett szó. Ne tévesszen meg bennünket az, hogy mindez nem közvetlenül a múzeum, hanem az azt támogató egyesület feladataként jelenik meg. Látni fogjuk, hogy ez a kettő még sokáig nem választható el egymástól. A kezdeti évek az egyesület gyors fejlődését hozták. Tagsága rövidesen 400 főre szaporodott, ebből 40-en alapító tagként kérték felvételüket, ami személyenként 100 forint alapítványösszeg befizetésével járt együtt. A rendes tagok 1—3 forint tagdíjával együtt így, bár nem túl nagy, mégis jelentős pénzösszeggel rendelkeztek, melyre nemcsak a napi kiadások fedezése, hanem a Wosinsky által állandóan sürgetett, végleges épület miatt is igen nagy szükség volt. A gimnáziumi ünnepélyes megnyitásra 1899. június 4-én került sor. A kért három terem helyett addigra már az üresen maradt összes termet elfoglalta a gyűjtemény, mely már közel 33 000 darabból állott. A kiállítás anyagát a néhány nappal korábban igazgatóvá kinevezett Wosinsky Mór ismertette. (A múzeum titkára Kovách Aladár, őre pedig Haugh Béla főgimnáziumi tanár lett.) :ö Haugh Béla : A Tolnavármegyei Múzeum és Múzeumegylet Évkönyve 1902. Szekszárd, 1902. 34 U. o. 63. 13