Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)

Rosner Gyula: A Szekszárd–Bogyiszlói úti avar temető ló- és lovastemetkezései

rekonstruálható annak hossza, melyből kiderül, hogy egy maximálisan 90 cm hosszú, nyéllel ellátott lándzsával rendelkezett, vagy törött nyéllel temették el. A nyúzottlovas-temetkezésekről annyit biztosan megállapíthatunk, hogy a szekszárdi temetőben eltemetett halottak hitvilágában már az eredeti értelem, vagyis az állat fizikai megjelenítése (kitömött lóbőr) erőteljesen elhalványodott szokásként élt, vagy más hitvilági képet takart. A legkoraibb avar periódusra tenni e csoport temetkezésének időpontját, nem áll módunkban. Ennek ellene mondanak a leletek. A késői periódus ellen is sok tényező szól. Kézenfekvő a temetkezések idejét a VII. sz. első harmadára határoznunk meg.

36 Ügy tűnik, perdöntő jelentőségű kell legyen e kérdésben a 314. és a 742. sír adta megfigyelések sora. Mindkét temetkezésnél a női halott bal oldalán nyúzott szarvasmarha szarvcsapos koponyája, lábszárcsontjai kerültek elő, a sírgödör padkáján. Miután e két sír bolygatatlannak bizonyult, mely ebben a temetőben a legritkább eset, a megfigyelések a temetés pontos menetét is tükrözhetik. A két nyúzott állat bőrét a bennhagyott koponya- és lábszárcsontokkal, valamint a hozzájuk ízesülő csűdcsontok töredékeivel, melyeken erőszakos törés figyelhető meg, kiterítve helyezték a szertartás közben végleges helyükre. A két sír mellékletei közül a következők érdemelnek különös figyelmet: A 314. sírban jobb kulcscsont belső végénél talált, hátlapjával felfelé fordított, emberi arcot utánzó, stilizált maszkos ezüst kis szíj vég. A 742. sír női viseletére utáló két veret, melyek közül az egyik a jobbkulcscsont belső végénél, hegyével az áll felé mutatva, a másik a bal kulcscsont középső részénél, hátlapjával felfelé fordulva, hegyével a lábak irányába mutat. Valamint egy világosszürkére égetett, finoman iszapolt edény, oldalfalából csiszolt orsókorong. A többi sírhoz viszonyítva e kettő igen szegényes képet mutat. Kénytelenek vagyunk ezt kijelenteni, annak ellenére, hogy végül is az avar nőkre jellemző eszközök mind megtalálhatók bennük. A temetőt szinte 100 százalékosan kirabolták. E két síron kívül, csupán néhány gyermek- és néhány magános lósír kerülte el a kifosztást. A sírok kirablásának kérdése nem lehet feladatunk, e tanulmány keretein belül, de annyit mégis meg kívánunk jegyezni, hogy a bolygatás nem a „kirablás" miatt történt, hanem annak okát a hiedelemvilágban kell keresnünk.

37 A 314. sír maszkos kis szíjvége egy kaftánszerű felső ruhának vagy köpenynek összefogását elősegítő szíj végén volt eredetileg, mely a sírba helyezéskor csapódott fel a megtalálás helyére. A technika és a megalkotott forma egyaránt az adonyi préselőminták körébe utalható,

38 bár az e körből ismert darabokon a szájnyílást nem ábrázolták.

39 A párhuzamokat megvizsgálva, arra a megállapításra jutottunk, hogy e veret korát a VII. század első felére határozhatjuk meg, s ha a technikai jegyeket pontosíthatjuk, úgy a földbe kerülés időpontját 600 utánra kell kelteznünk. A 742. sír veretnek meghatározott, két bronz díszének rendeltetését az avar irodalomra támaszkodva nem vagyunk képesek megoldani ismereteink szerint. Csupán egyetlen párhuzama áll rendelkezésünkre: Keszthely környékén került elő, melynek korát a VI. sz. végére határozta meg az ásató.

40 A forma és a technika jegyeit vizsgálva leginkább meggyőző számunkra, hogy a honfoglaló magyar viseletben található csüngők lennének a legjobb párhuzamok. Ez termé36 Török Gy. : i. m. 56. 37 Rosner Gy. : i. m. 214—216. 38 Fettlch N. : Az avar kori műipar Magyarországon. Das Kunstgewerbe der Awarenzeit in Ungarn. — Archaelogica Hungarica = AH 1 (1926) 33—34. VI. T. 4. 39 Dimitrievic D.—Kovacevic J.—Vlnski Z. : Seoba Naroda. Zemun, 1962. 59. 1. kép. 40 Sági Károly múzeumigazgatónak ezúton mondok köszönetet segítségéért. 105