G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)
Mészáros Gyula: A Mözs-szárazdombi X–XI. századi magyar köznépi temető
Eddigi X— XI. századi sírleteteink tanúsága szerint az „S"-karika és a XI. századi éremmelléklet a koponyához kötődik (az érem rendszerint a szájnyílásban, a hajkarika a koponyán, vagy annak közvetlen közelében található). A mözsi érem és „S"-karika tehát egy magasabban fekvő, a zablás sírnál fiatalabb, feldúlt, kidobott sír utolsó maradványa. Amint azt már az 1. sír esetében is megfigyelhettük, (alsó állkapocs a lábfejek fölött: 10. kép 1) a mözsi temető idősebb, középső szakaszában helyenként sekélyebb mélységű rátemetkezés történt, aminek sírjai különböző, későbbi földmunkálatok során (szőlő, gyümölcsös telepítése, majd kiforgatása, a domb egy részének legyalulása, homokkitermelés) — bizonyára számos csecsemő- és gyermeksírral együtt — megsemmisültek. Ilyen beletemetkezés történt Szentes-Szentlászló X. századi temetőjében is. A 12. sírban Salamon dénára volt a halott szájában, mint a sír egyetlen melléklete. A temetőben viszont hiányzik a XI. századi köznépi temetők jellegzetes ékszertípusa i az „S"-végű hajkarika. 69 10. Meg nem menthető (megsemmisült) sírmellékletek a) A 11. sír serdülő korú halottjának vázán, a jobb medenceszárny szélén porózus vasoxidmaradvány. b) A 39. férfisír jobb halántékán zöld patinabeszűrőd és ; a karika nem került elő. c) A 64—65. sírok közötti földrétegből szórványként előkerült kerek, vékony préselt ezüstgomb töredéke, mely levegőre jutva oxidálódott és porózussá vált. A kissé domborodó felületű gomb közepén sekély, tányérkaszerű bemélyedés volt. d) A 60. női sír koponyájának bal oldali, nyitott sima bronzkarikája megsemmisült. A jobb kéz egykori gyűrűjét is csak zöld patinanyomok jelezték. e) A 89. sír férfiváza bal oldali halántékkarikájának nyomát csak a csontfelület zöld elszíneződése árulta el. KRONOLÓGIA A maradványában 89 sírós Mözs-szárazdombi, köznépi magyar temető korát — a temetkezési mód és a sírmellékletek alapján — a X. század második harmadától az ezredforduló évtizedéig határozhatjuk meg, gyér XI. századi rátemetkezés tényének figyelembevétele mellett. Fenti megállapításunkat alátámasztó jelenségek és objektumok: 1. A temető helyének kiválasztása a magyar honfoglalás korában szokásos homokos dombhátra esett. 70 2. A sírok irányítása ugyancsak a honfoglalás korában szokásos Ny—K. 3. A temetőben találkozunk a X. századi magyar temetőkben előforduló, részleges kutyatemetkezéssel. 4. A temetőt középtájon üresen hagyott sáv osztja egy népesebb és egy kisebb számú részre, ami lehet időrendiséget jelző választó vonal, (mint ahogy azt Párducz Mihály feltételezi a Hódmezővásárhely-kopáncsi temető esetében), 71 de lehet a temetés pogány szertartásai számára kijelölt „szent liget" is, Szőke Béla következtetései szerint. 72 42
