G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)

Mészáros Gyula: A Mözs-szárazdombi X–XI. századi magyar köznépi temető

IV. EGYÉB ESZKÖZÖK 1. Vas kés A mözsi temető 89 sírja közül kilencben volt a váz mellett nyéltövises késmelléklet. A férfisíroknál a kés elhelyezésében nem mutatkozott rendszer. Három esetben a jobb medenceszárny mellett (27., 39. és 89. sírok), egy alkalommal a jobb térd belső oldalánál (44. sír), végül a 41. sírban a bal térd külső oldala mellett feküdt. Meg kell itt jegyeznünk, hogy a 39. sír kése merőlegesen állt, a sírfenék földjébe szúrva. Két női sírban a kést a has jobb oldalára, a gyomortájék fölé helyezték (36., 72. sírok). A két gyermeksír közül az egyiket teljesen feldúlt állapotban találtuk (2. sír). A csontmaradványok között két kisebb méretű kés töredéke feküdt. A másik gyermeksírban a kést a bal térdhajlás alatt keresztben fektetve találtuk (56. sír). Megállapítottuk, hogy a késmellékletes sírok —' a fegyveres, zablás sír kivételével — a temető legkorábbi, középső szakaszában voltak. A késmellékletekkel történt temetkezés a X. században és a XI. század első felében keletkezett temetőkre jellemző. Igen gyakoriak a honfoglaláskori, előkelő lovassírokban is (Bezdéd, Szolyva, Gombás, Kecskemét, továbbá Pilin, Bihar, stb.).

52 Uzsoki András—Szőke Béla a pali honfoglaláskori sírok késmellékleteivel kapcsolatban megjegyzik, hogy kést a X. századi magyar köznépi temetőknek csak „első két harmadát kitöltő szakaszában" szoktak találni.

53 Kiss Attila megfigyelése a halimbai temető késleleteivel kapcsolatban: „A déli temetőcsoportban a temetkezések megkezdésekor szokás volt a késsel történő temetkezés, de a szokás a temetőrész használatának végére megszűnt".

54 Tettamanti Sarolta is felfigyelt erre a jelenségre: „A halimbai temető XI. sz. második és XII. sz. első feléből származó sírjaiba már nem tettek a halott mellé vaskést".

55 Ez, a honfoglalás korában kezdettől jelentkező magyar sírmelléklet FiadKérpuszta régebbi, X. század végi temetőrészében

56 és a Zalavár községi I. sz., XI. századi temető korábbi szakaszában még jelen van.

57 Megállapíthatjuk, hogy a késmellékletekkel történt temetkezés a X. századi és a XI. század elején keletkezett magyar sírokra jellemző. 2. Csiholóvas, csiholókova Ezek a tárgyak gyakori kísérői a honfoglaláskori magyar, elsősorban fegyvermellékletes síroknak. Rendszerint nyilakkal, késsel ellátott férfisírokba ii szerepelnek. Az avarkori és a magyar honfoglaláskori csiholóvasak között formaadásukban van rokonság. A középrész mindegyiknél kiszélesedik, a használati él ellentétes széle: hátlapja, rendszerint közepén kiszögelő. Az avar és a magyar csiholóvasak végei hol ki-, hol befelé pöndörödnek. A magyar sírmellékletek között a kifelé pöndörödött végű forma a gyakoribb. A mözsi temető 47. sírjának csiholója ez utóbbi típushoz tartozik, közelebbről annak egyik tuzséri, szív alakú, azaz tágabb belső résű változatához. (Egyébként a tuzséri is, a mözsi példány is hiányos, törött állapotban került a halott mellé, 37. kép 7).

58 Mözs 46., kovamellékletes sírjában a csiholóacélt kicsiny, háromszög alakú, lapos, de tömör (rés nélküli) vasdarab helyettesíti (37. kép 3). Ennek a sírnak 2 db csiholókovája közül az egyik erre a célra alkalmasnak talált és felhasznált őskori magkő, rajta lepattintott pengék nyomaival (37. kép 4). 39