G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)

Mészáros Gyula: A Mözs-szárazdombi X–XI. századi magyar köznépi temető

a karok, sem a karperecek helyzete nem volt megfigyelhető. A karpereces sírok — egy kivétellel — a temető idősebb szakaszában feküdtek. 9. Sima, nyitott pántgyűrű Ez a magyar honfoglaláskori eredetű ékszerfajta a mözsi temető leggyakrabban előforduló sírmellékletei közé tartozik. A temető idősebb és fiatalabb szakaszának sírleletei között egyaránt megtaláljuk. így két példányban szerepel a palmettaveretes, sima nyitott hajkarikás 1. női sírban és a sodrott nyakpereces 79. gyermeksírban (melyek a temető idősebb szakaszában feküdték), de ott találjuk a nagy „S"-karikás 35. gyermeksírban is

s amely a fiatalabb délnyugati temetőrész külső peremén található. Ezek szerint a sima, nyitott pántgyűrű a X—

XI. századforduló körüli évtizedekben még divatos ékszer maradt nálunk. A mözsi temetőben — egy férfisír kivételével — gyermek, serdülő korú és női sírmellékletek között találjuk ezt az ékszertípust, összesen 28 példány került elő, 7 gyermek, 2 serdülő, 8 nő és 1 férfi sírjából. A gyermeksírokban nagyobb részt egyesével, a női sírokban egyenlő arányban egyesével és párosával szerepel. Három sima pántgyűrű volt (3 bordás díszű társaságában) az 55. gazdag gyermeksírban. Végül a 89. fegyveres férfisír 2 db sima pántgyűrűt tartalmazott. Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy az egyik példánynak csak kis töredéke került elő, így annak eredetileg nyitott volta csak feltételezhető. Szőke Béla kétségbe vonja a gyűrűnek férfisírban való előfordulását, s felveti a kérdést: nem volt-e a Szentes-Szentlászló két férfisírjában (58., 60.) talált nyitott gyűrűknek más szerepük?

33 A mözsi férfisír nyitott, ép pántgyűrűje minden kétséget kizáróan a sírhoz tartozott: a bal kéz egyik ujjpercén volt. Szőke szerint a nyitott sima pántgyűrűk „a X. század utolsó harmadában lassan eltűnnek".

34 B. Fiatalabb típusú ékszermellékletek 1. „S"-végű hajkarika Három gyermeksírban fordult elő

3 azonkívül — szórványkén/t — a 44. zablás, felnőttsír földjében (13. kép 1). A gyermeksírok közül egyik (88.) a keleti, idősebb temetőszakasz középső mezőjének nyugati peremén feküdt. Ebben a sírban két kicsiny, feltűnően vékony huzalú „S"4carika volt a koponya két oldala közelében az összes melléklet. A másik két gyermeksír a temető üres sávval elválasztott, fiatalabb délnyugati felére esett. A 35. sír vázának koponyája mögött közepes huzalvastagságú „S"-karika feküdt, ráfűzött korong alakú pasztagyönggyel, sima, nyitott karika szomszédságában. A 40. gyermeksír mindössze egy mellékletet: közepes nagyságú, az előbbieknél vastagabb huzalú „S"-karikát tartalmazott, ráhúzott hordó alakú, fehér pasztagyönggyel. Az S-^alakú végződés fele letörött. A három „S"4tarikás gyermeksír közül az idősebb temetőrészien fekvőnek váza behajlított karokkal, míg a fiatalabb délnyugati szakasz két sírjának váza kinyújtott karokkal feküdt. A 44. fegyvereszafolás sír földjében talált szórvány „S"-karika nagyméretű, s az előbbiekénél vastagabb huzalú „S"-csavarulata letörött. Török Gyula a Halimba-cseresi X—

XII. sz.-i temető behajlított karú vázai mellett „S"-karikát egyáltalán nem talált.

35 Az első „S"4carikák a már sűrűn előforduló, nyújtott karú vázak sírjainak temetőrészében fordulnak elő. Ezt a csoportot Török Gyula a X. század második felére keltezi. Kralovánszky Alán a külföldi és hazai anyag vizsgálatából arra a következtetésre jutott, „hogy 3* 35