G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)
Mészáros Gyula: A Mözs-szárazdombi X–XI. századi magyar köznépi temető
Nem volt megállapítható a sírfenék kiképzése a homokbányászás közben szétrombolt, elhordott 13. sírnál. A gyermeksírok mélysége általában rendkívül sekély. Hol őskori, magasan fekvő kultúrrétegben feküdtek, amit a szőlőművelés rendszerint megbolygatott, hol pedig az ekevas által elért, még csekélyebb mélységben. Utóbb! esetben a sírok vagy megsemmisültek, vagy oly mértékben feldúlták azokat, hogy mérésük csak hiányosan volt lehetséges. Temetkezési rítus A Mözs-szárazdombi temetőben a halottakat hanyatt fektetve helyezték sírba. Koporsós temetkezésnek, fakorhadéknak nyoma nem volt kimutatható, bár a 21. bolygatott gyermeíksír jobb alsó lábszára mellett talált nagyméretű vashorog, mely tulajdonképpen kétszeresen begörbített koporsószeg, emellett szólna (40. kép 1). Egyes vázaknak szorosan a test hossztengelyéhez záródó végtagjai, a mellkashoz simuló felső karok, a medenceszárnyak alá csúszott alkarok, végül a hátgerinc mellé szorult vállpercek természetellenes fekvése, arra engednek következtetni, hogy itt elvétve már szokásba jött a halottnak lepedőbe történt becsavargatása és ily módon való sírbatétele is (7. kép 1—2). Ilyen elrendezésű vázak a temető fiatalabb részeiben voltak. A 22. női és a 46. férfisír esetében például a gödrök fenékszélessége (100, illetve 60 cm) nem indokolja a vázaknak oldalt összepréselődött állapotát. Legfeljebb a 22. sírnál a teknőszerű fenék, bár a karok itt is a test alá és nem fölé szorultak, tehát nem voltak magasabban, mint a váz egyéb része, szemben a pali temető teknőfenekű sírjai hasonlóképpen összepréselődött vázaival. 5 A megfigyelhető sírok nagyobb részében a karok behajlított állapotban feküdtek (43. kép). 26 olyan vázat találtunk, melyeknél mindkét alkart behajlították : hol felhúzva a csípők mellé, hol a medencébe, gyomortájékra j vagy éppen a mellkasra fektették. 15. sírnál a halottnak csak egyik karja volt behajlítva. Három bolygatott sír esetében az egyik alkart behajlítva találtuk, míg a másik kar csontjai szétszóródtak, s így azok eredeti fekvése már nem volt rögzíthető. 22 sírban a váz párhuzamosan kinyújtott karokkal feküdt. Végül 23 feldúlt csecsemő, illetve gyermeksír hiányos vázánál a karok eredeti helyzetét már nem lehetett megfigyelni. A temetőben égetett fenekű sírnak nem találtuk nyomát. Faszéndarabokat találtunk a 26. ovális alakú női sír koponyája feletti földben, 35 cm mélységben (sírmélység 80 cm), néhány, állati eredetű bordacsonttöredékkel együtt. Kerek tűzhelyfolt vékony, egyszeri tüzelésű rétegét állapítottuk meg a 62. férfisír keleti végénél (C), 25 cm mélységben. Átmérője 110 cm. Benne mindössze égett földrögöket lehetett konstatálni. Kutyakultusz nyomai a Mözs-szárazdombi temetőben Különböző emlősállatoktól származó, kisebb-nagyobb csontdarabokkal a temető területén található 2 őskori verem kitöltésében (L: térkép A—B) és az őskori kultúrréteg földjében is találkoztunk. Állati eredetű csont, mint bizonyítható sírmelléklet, két sírban fordult elő: 28