G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)

Szakály Ferenc: Források Tolna megye XVII. századi történetéhez

IV. 1652. március 1. Bölcske város tanácsa panaszolja Batthyány Ádámnak, hogy a veszprémi hajdúk a hódoltságban lappangtatnak egy elfogott törököt, akinek kiszabadítását a budai basa, többek között, az ő kötelességükké tette. My Bölcske varasának esküt biráj és polgári köszönetünket és szolgálatunkat ayánliuk Nagyságodnak, ugi mjnt az jó hirrel és névvel tündöklő és világöskodó Nagiságos gróff Battiánj Ádám Urunknak, áldgia mögh az Ur Isten Nagiságodat ez ielön levő uy eztendőnek forgásában mjndönnemű lölki és testi áldásival és javaival, tögie az Ur Isten Nagiságodnak mjndön ióra való gondolatit, járásit és kelését jó szerencséssé, szjvunk szörént kivánnjuk Nagiságodnak az hatalmas Istentül mind egész varasostul amen! Ez siralmas és szomorú levelünkéi csak azért kölleték Nagiságodat, Nagiságos, Kögjelmés Urunk, mögh találnunk, tudgiuk azt, hogi Nagiságodnak vagion hírével, hogi az el múlt ősszel az weszprími vitézök mögh foghták volt budaj Haszol Olmaz Husayn buliokbasát és sok ideighlen ide alá tartották az török birtokában,

1 az mölj myat az ió vitéz uraynk nagi kárt tevének ez országhban és nagi veszödelmet hozának az körösztiénséghre, az möli dologh myat sok emböröknek leve haláluk. Mikor, Nagiságos Urunk, az haydúk az török kezében pennát attanak és levelet írattanak vele Budára, és azt az levelet be vitték a haydúk Pataj ra, és az pataj biró kezében attak, és nagi parancsolattal mögh parancsolták, hogi mjndgiárást föld küldgie Földvárra az capitánj beknek, és az pataj biró el nöm merte mulatnj, hanöm mjndgiárást föl küldötte Földvárra az capitánj beknek, és az mjndgiárást küldötte az hatalmas vezérnek,

2 az möli dolgot mögh gondolhat Nagiságod, hogi mjkor az rab kezében adgiák az pennát, olliat ír, az mölj legh job az maga feje mentségére, az mölliet mégh mastannjs köszön az az török az vitézöknek, hogi az ő kezében pennát attanak. Annak fölötte, Nagiságos Urunk, mikor azt a levelet el olvasták az egész budaj seregh élőt, nagi keservessen volt írva az nagiságos vezérnek és az nagiságos uraknak, az mölj levélre képöst mindgiárást az nagiságos vezér és az főfő nagiságos urak mjndgiárást ki küldöttek az karózó beköt,

3 az möli karózó bék pálcza alatt és karózás alat

4 föl fogattatta az Duna két felén levő várasy és falusy bírákal és polgárokkal, hogi azt az törököt föl keresyk, valahol leszön és kezességön

5 kj hozzák, az mölljet mögh gondolhat Nagiságod, hogi az szegéni iobágiságal mit nöm fogadhatna

6 föl, mjkor egyk az másiknak szörnjű halálát nézi, azért mögh hidgie Nagiságod, hogi ez az szörnjü halálnak félelme vit mjnket a kezességre. Mégh azt mondotta, Nagiságos Urunk, az az karózó bék, ugi mjnt hétfő napon, hogi ha péntökre mögh nöm keressük az törököt és ha be nöm visszük Tolnára péntökre déligh, bizonj mjndön várasból és faluból hat hat ió polgár emböröket az karóban vonj at. Iliién hatalmas nagi niomorusághban voltunk, Nagiságos Urunk, myatta, mört hogi ha az ió vitéz uraynk annj sok ideighlen ide alá nöm tartották volna, hanöm föl viszjk vala, mast az körösztiénséghnek nöm fáyna az feyük myatta és egi özvegi, árva söm sirna utánnuk. Immár mastan az török sarczájért süntelen izennek az vitéz uraynk rejánk, hogi mögh kériük az töröktül és föl vigiük nekjk, azért, Nagiságos Urunk, eleget járjuk az nagiságos török urakat, de annak bizonj sömmj haszna nincsen, mört az kihoz bíznánk Isten után, az hatalmas vezérhöz, és az kinek köllene könjörögnünk, szintén az fogia mellette, és az vötte kebelében. lm mastannjs, hogi ha az hatalmas török urak egi njhánjan nöm voltak volna, azok ki nöm iktatták volna 1. Értsd: a hódoltság területén foglyul ejtett törököt nem vitték ki magukkal Veszprémbe, hogy ott tartsák tömlöcben, imíg sarcát meg nem ígéri, hanem valahol a hódoltság -területén rejtették el. 2. Azaz: a budai basának. 3. Mint a szövegből kiderül, „karozó bégnek" nevezték magyarul valamelyik budai török tisztségviselőt. Azt azonban nem tudjuk megállapítani, hogy melyiket, mert az elnevezés használatára több példát nem ismerünk. 4. Értsd: azziail fenyegette meg őket, hogy ha ki neim szabadítják ia rabot, egyeseket karóba vonat, másokat pedig megveret közülük. 5. A korszak rabváltság ügyeiben a kezességvállaló szavatolt azért, hogy ,a rab a megállapított váltságdíjat (sarcot) az eáőre meghatározott határidőig megfizeti. Ellenkező esetben a fizetési kötelezettség a kezesre szállt. 6. Értsd : mit meg nem f og adtathatna. 284