G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)

Szakály Ferenc: Források Tolna megye XVII. századi történetéhez

III. 1644. január 11. Tolna város tanácsának levele Batthyány Ádámhoz, amelyben a polgáraitól Kiskomár végiiároan\ elvett 300 tallér visszaadását kéri Alázatos szolgálatunknak utánna az fölségös ió Istentül kívánatos egésséggel ékösödöt hosszú életöt, örvendetös hírökkel verágzó czöndes békeségöt és szent fiának erdőmével s győzedölmével nyert kegyelmének bűségös telyességl kivánnyuk Nagyszágodra szivünk szörént éltünkigh. Nagyczágos, Kegyelmes Urunk! Alázatos írásunknak rendiben ez nyavalyánknak mi volta felől kelleténk Nagyczágodat megh találnunk mint igasság szerető és ki szolgáltató kegyelmes urunkat. Jüve értésünkre és tuttunkra, hogy innét, az mi sok ínségök és nyomorúságos térő

2 alá vettettetöt tolnay varasunkból sok megh fizethetetlen adóssági miat ki buydosot Takácz Pétör nevű embör találta megh Nagyczágodat. Nagyczágodnak, Kegyelmes Urunk, akarjuk tuttára adnia, hogy az Nagyczágod engödelméből és szabadításából, az mint hírünkéi iut, ez meg nevezőt Takácz Pétör tartót volna le Kis Komáromban varasunk béli, jámbor urainknak, úgy mint Czapó Petörnek és Madár Jánosnak néminemű pénzünket ugy mint három száz talyérukat, az moly volt barom árra, moly barmot ez megh nevezőt, jámbor urainkis vöttenek volt hitelben törököktül, az mölynek az árrájért fölöttéb hurczoltatnak innét házul. De, Nagyczágos, Kegyelmes Urunk, az mint hallottuk, Nagyczágodnak tekinteti élőt való vádolása volt ily okból, hogy az mi tolnay varasunknak porta pénzeiért

3 vötte volna el Hosszutóti György 4 karika fa

4 halát, ugi mint biszpiri

5 kapitán. Mi azt nem tugyuk, Nagyczágos, Kegyelmes Urunk, hogy Hosszutóti György mivégre vötte el az Takácz Pétör halait, de mi tugyuk, hogy Hosszutóti György urunk élőt való kapitánok az kik voltának, mi az ü kezükhöz az mi portánkat be szolgáltattuk időről időre. Jól lőhet, Nagyczágos Urunk, hogy Hosszutóti György buszitot minket levelei által az mi portánk felől, hogy öregbíteni akarta, és az mint ű urasága élőt való kapitánok az miben megh tartottanak minket, abban ű urasága régi szokásunk szörént megh nem akart tartani, miis peniglen, tudván és érözvén az mi niomoruságos voltunkat, az mi régi szokásunkból ki nem akartunk lépnie. Nagyczágos, Kegyelmes Urunk, ezis vagyon tudásunkban és értésünkben, hogi ez négi karika fa halnak, mölyet tűle el vöttenek, az kettejnek az árrát, úgy mint florenos 70 föl vöte volna Takácz Pétör, mölyet tud az maga lelki ismereti, vötte peniglen föl az mi földes urunktul, veszprími lectortul,

6 az mint hallottuk, mi peniglen mind Hosszutóti György urunk élőt való kapitánoknak és mind ez mi urunknak, biszprími kapitánakis, úgy mint Hosszutóti Györgynek ez ideiglen ió móddal portánkat be szolgáltattuk az nömös országhnak rondölése szörént. Mégis peniglen ezt akarjuk Nagyczágodnak tuttára adnia, az mölyet Nagyczágodis az Nagyczágod értelmes ítéleti szörént megh tud ítélnie, hogi ez Takácz Petörnek mindön igyeközeti azon vagyon, hogy ha az fölyül megh nevezőt, jámbor urainknak le áristáltatot pénzüket kezéhöz vöhetné, más fele és más országra igazodnék és úgy akarná magát tengetnie, az moly czeleködetivel mind ezöknek az jámboroknak házuk népeinek, s mind peniglen az magáénak, az Takácz Pétör feleségének és gyermökeinek rabságot hozna és szörzene. Mört igazán megh valyuk, Nagyczágos, Kegyelmes Urunk, hogy ez megh nevezőt Takácz Pétör oly maga elhit és föl fuvalkodot embör volt és annit rákot föl magára, az mölynek számátis nem tutta, úgy annira, hogy bizonial mastannis nem tugya, mint vagion dolga. Nagyczágos Urunk, ha valamöly urunk ennek az Takácz Petörnek valami ióra való tanáczal volt, ü megh annak czufolója volt. Bizoniára, Nagyczágos, Kegyelmes Urunk, mi semmi kár vallásinak okai nem vagyunk, sem peniglen az ű terhes adosságinak részesiis nem vagyunk. Ha az ió Isten próba szörént kárvallásival az jámbort látogatta, könyörögjön az mindön gazdaságnak kút1. Értsd: teljességét. 2. Értsd: teher. 3. A „dicalis"-nak vagy „portalis"-nak nevezett állami adóról van szó, amelyet Tolna városa eszerint Veszprém várához fizetett a XVII. században. 4. Azaz : hordó. 5. Értsd: veszprémi. 6. Azaz : a veszprémi káptalan olvasó kanonokától. 282