G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)

Gémes Balázs: A magzatelhajtással kapcsolatos hiedelmek a magyarság körében

23. „A magzatát elhajtó nő halálos ágyán kiabálja ki az elhajtottak nevét. Addig nem is tud meghalni. Ezért szenvea, naldoklik sokáig." (Mezőfalva; Fejér m. — Gémes B., A 872. 37.) 24. „Addig nem tud meghalni, amíg ki nem kiabálja, hogy hányat tett el, vagy hová tette, ásta. Szilfás pusztán három hétig haldoklott egy ilyen asszony, s kiabálta a nevüket: Jánoskám, Juliskám stb., gyertek szopni. Azt is kiabálta, hová ásta el őket." (Szakcs; Tolna m. — MNT. II.) 25. „Addig nem hal meg, amíg el nem mondja, hogy hány magzatot tett el a túlvilágra." (Királyhegyes; Csongrád m. — MNT. II.) 26. „Azt még most is mondják, hogy aki ilyet csinál, nem tud addig meghalni, míg valakinek meg nem mondja. Ez más esetekben is így van, nemcsak a magzatelhajtásnál." (Söjtör; Zala m. — Gémes B.—Szabó I.—Zsova I., A 833. 18.) 27. Aki elhajtja a magzatát annak „a halálos ágyán ki köll kiabálni, hogy hányat ölt meg, meg mit csinált, hogyan ... addig nem tud meghalni. ... Hát vót is ..., mert valóban bent vót, hogy valóban kikiabálta." (Letenye; Zala m. — Géme

s B.—Szabó I.,—Zsova L, A 796 1—2.) 28. „Vót egy asszony, aki ilyesmikkel (abortus) foglalkozott, de má' régebben — úgy hallottam én ezt munka közben —, és nem tudott meghalni, addig míg el nem mondta, hogy miket rendezett. Má' nem tudom, hogy itt hallottam Nagykenden vagy Balavásárán, mer' ott is voltam." (Nyárádmente ; Kisküküllő m. — Gémes B., A 871. 143.) 29. „Aztán meg azt is mondták, addig nem tud meghalni az, aki ilyet csinál, míg halálos ágyán el nem mondja, hogy hány gyereket tékozolt el. — De az se lehet igaz, mert olyanrúl, aki becsukta a száját, nem kiabálta el, hogy hány gyereket tékozolt el, mégis meghalt. — De régebben hittek ebben, hogy aki ezt kikiabálja, hogy ő hány gyereket eltékozolt és akkor meghalt, annak Isten megbocsát, de aki nem kiabálta ki, annak a bűne meg van tartva, és akkor a másvilágon többet szenved, az megeszi a gyerekeit." (Kunszállás; Bács-Kiskun m. — Gémes B., A 817. 7.) 30. „Aki elveszti a magzatot, az a pokolra kerül; ott a kígyók fogják mardosni, meg csipkedni. — Ha itt nem mondod meg. Mondd meg mielőtt megha'sz! — Mert a gyermekeid ott fognak körülötted ordítani és látni fogják, hogy a kígyók ott mardosnak." (Sarmaság; Szilágy m. — Gémes B., A 871. 58—59.) 31. „Meghalt egy ilyen asszony, aki szándékosan elvetélte gyermekét. Halála után a kápolnában világosságot láttak, amikor odamentek, ez a meghalt asszony volt ott, és kiabálta ki a gyermekeit, hogy mi történt velük." (Nova; Zala m. — MNT. II.) 32. „Sajátságos a magzatelhajtó büntetése. Halálos ágyán meg kell ennie gyerekeit, mindaddig nem bír meghalni; ilyenkor kéri a körülötte állókat, segítsenek neki rágni." (Acsád; Vas m. — Relkovic D., 1930. 51.) 33. „.. . És akkor azt beszélték, hogy az egyik asszony az — ott látták, hogy rágta, csámcsogta a gyereket mielőtt meghalt, kínjában. ... Má' vótak ott anná' az asszonyná' látogatni, így beteglátogatásra. Nagyon beszélték, hogy az mindig csámcsogott, és azt mondta, hogy most ezt a gyereket eszi, azt a gyereket eszi. — így mondták." (Soltvadkert; Bács-Kiskun m. — Gémes B., A 832. 2.) 34. „Hát osztán, én osztán ott állottam mellette, senki se vót mellette (családtag), de mindig ott keresett az ágyon. (Mutatja a kezével, hogy tapogatott.) Mondom; néném, mit keres ott, mi,' van ott? — Jajj, itt vannak ezek a szegények! — Alig értettem meg, hogy a szegények. Itt vannak ezek a szegények. Meg csak evett. (Mutatja.) Mondom; néne, mit eszik? Mi ollan jó? Ne... nem tudom. Ott kereste mindig mellette amiket e'rakott. Mondom; Nani nénnye — mondom — itt vannak amiket e'rakott valamikor. Ott kereste ükét ... . Körü'belü' ott rágta meg." (Nagykölked; Vas m. — Gémes B.—G. Vámos M., A 797. 8—9.) 35. „Aki szándékosan elvetélt, annak halála előtt habzik a szája, mert meg kell ennie elvetélt gyermekeit." (Patak; Nógrád m. — MNT. II.) 36. „Ha haldoklik az ilyen anya, akkor állandóan jár a szája, eszi a gyermekét." (Mogyorósbánya; Komárom m. — MNT. II.) 37. „Győrében is volt egy asszony, s mindig rágott. S kérdeztem; mit rág Trézsi néni, s azt mondta, a gyermekemet rágom." (Izmény; Tolna m. — Zsova I., A 899. 9.) 38. „Aki elhajtotta a magzatot, addig nem tud meghalni, míg meg nem rágja az összes magzatot. — Addig mozog a szája." (Bátya; Bács-Kiskun m. — Gémes B., A 801. 23.) 250