G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)

Gémes Balázs: A magzatelhajtással kapcsolatos hiedelmek a magyarság körében

39. „... a matyók hite szerint az anyának halálos ágyán meg kell rágnia elhajtott gyerekét," (Szendrey Á., EA 6186. 1480.) 40. „Halála előtt meg kell enni, s a fejét a legnehezebb elrágni." (Nagyér; Csongrád m. — MNT. II.) 41. „Addig nem hal meg, míg annyi gyereket nem eszik meg, amennyit elvetélt." (Nagyesztergár; Veszprém m. — MNT. II.) 42. „Az anya amikor haldoklik, akkor eszi meg a haját és addig nem hal meg, amíg azt össze nem rágja." (Vízvár; Somogy m. — MNT. II.) 43. „Addig nem bír az anya meghalni, míg valamennyit meg nem rágja. Haldokláskor addig szájával állandóan rágómozgásokat végez, amíg gondolatban mind meg nem rágja. (Minden elvetélt gyermekét.)" (Sükösd; Bács-Kiskun m. — MNT. II.) 44. „Halála előtt folyton rág, vagyis eszi elvetélt gyermekét. Addig nem tud meghalni, amíg meg nem ette valamennyit, akiket csak elvetélt." (Szápár; Veszprém m. — MNT, II.) 45. „Nagyon régi hagyomány, hogy a haldokló anya szája állandóan mozgott, nem tudott meghalni, míg meg nem ette valamennyi elvetélt gyermekét." (Oroszlány; Komárom m. — MNT. II.) 46. „A gyermekeit nem tudja megenni, de a halálos ágyán mégis meg kell ennie." (Ozmánbükk; Zala m. — MNT. II.) 47. „Azt hallottam, hogy haldoklott egy öreg szülésznő, és ahogy haldoklott, úgy csámcsogott, és azt mondták, hogy azért csámcsog, mert eszi meg ami gyereket elcsinált. Azt meg kell hogy egye, addig nem tud meghalni. ... nekem egy öreg bábaasszony mondta ezt, amikor odakerültem, 45—46-ban. Azt mondta nekem; ide figyelj fiam, én téged úgy oktatlak ki, mintha anyád lennék. Nehogy megpróbálkozz a gyerekelcsinálással, mert nem fogsz tudni még meg se halni, míg azt a húst, azt a tömeget, azt a gyereket meg nem eszed, mer' én láttam egy öreg bábaasszonyt, hogy csámcsogott, amikor meghalt." (Békés; Békés m. — Gémes B., A 828. 3.) 48. „Az asszony, aki gyermeket „tett el", amikor haldoklik, annyi körmét rágja le, ahány gyermeket eltett." (Öreglak; Somogy m. — MNT. II.) 49. „... Aki elhajtotta a magzatát, mikor haldoklott, megrágta az ujjait. — Rágta az ujjait mikor haldoklott és mondta; ezt is megeszem, azt is megeszem. Ahányat eltett, minden gyereket megette. ..." (Feketesár; Zala m. — Gémes B.—Szabó I.— Zsova I. A 833. 15.) 50. „Halála előtt látja a „rosszakat", amint az elvetélt gyermeket mutogatják neki. Azokat meg kell ennie, csak aztán halhat meg." (Valkonya; Zala m. — MNT. II.) 51. „Halála után meg kell szülni azokat irtózatos kínnal." (Nagybarcsa; Hunyad m. — MNT. II.) 52. „Halála után örökké bolyong." (Szigetcsép; Pest m. — MNT. II.) 53. „Halála után addig bolyong, míg valakivel annyiszor jót nem tesz, ahány gyereket elvetélt." (Magyarszék; Baranya m. — MNT. II.) 54. „Halála után (az anya halála után) találkozni fog velük és szemrehányásukkal." (Magyarszék; Baranya m. — MNT. II.) 55. „Az anya a pokolba jut és ott szenved. A gyermek a sírban megkeresi anyját, aki elvetette." (Novi-Bezdán — MNT. II.) 56. „Az olyan asszony, aki Isten áldását elpiszkájja magábúl, nem tud nyugodni a fődbe. — Mer' ha meghótt, minden elpiszkált gyermeke a mejjére ül, oszt szíjják a mejjét. Addig szíjják, amíg szoptatta vóna. így oszt mire letelne az idő, akkorára lerágik a mejjét." (Nagyrozvágy ; Borsod-Abaúj-Zemplén m. — Zsova I., A 899. 5.) 57. „. . . a magzatát elhajtó asszony a másvilágon bűnhődni fog." (Somogy m. — Gémes B., A 795. 16.) 58. „... gonosz anyja nem fogadta el Isten kezéből az életre jönni akaró gyermekét, a másvilágon ezért nagyon meglakol és bűnhődik." (Nagyberki; Somogy m. — MNT. II.) 59. „Amikor meghal, számot kell adni Isten előtt arról, hogy hova tette a gyerekeit." (Ötvöskónyi; Somogy m. — MNT. II.) 60. „Az anyja elkárhozik, halála után a tisztítótűzbe jut és onnan csak akkor juthat a meny országba, akkor nyílik meg a menny kapuja a bűnö

s előtt, ha az élő rokonai misét mondatnak érte." (Ujszentmargita; Hajdú-Bihar m. — MNT. II.) 61. „Hány anya mögszenved azé' még. ördögnek adja a lelkit a szülő. Pokolba mén a szülők lelke." (Matkó-puszta; Bács-Kiskun m. — Polyák F., A 781. 10.) 251