G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)

Gémes Balázs: A magzatelhajtással kapcsolatos hiedelmek a magyarság körében

tékozolt és akkor meghalt, annak az Isten megbocsát, de aki nem kiabálta ki; annak a bűne meg van tartva és akkor a másvilágon többet szenved, az megeszi a gyerekeit." Teljesen eltér előbbi adatainktól az a zalai hiedelem, mely szerint az anya halála után „kiabálta ki a gyerekeit, hogy mi történt velük". Általánosnak tűnik az a hit, hogy addig a 'bűnös asszony nem tud 'meghalni, míg halálos ágyán meg nem eszi elhajtott magzatait. Az első ilyen adatot Relkovic közölte

42 — erre hivatkozik Viski is, e hiedelem ábrázolásáról szóló tanulmányában.

43 Külön figyelmet érdemel az a békési (Békés m.) adat, mely arról tudósít, hogy nemcsak a magzatát „elrekkentő" anyának, hanem az abortőrnek is ugyanez a büntetése; „... nekem egy öreg bábaaszony mondta ezt, amikor odakerültem, ... — 45—46-ban — azt mondta nekem; idefigyelj fiam, én téged úgy oktatlak ki, mintha anyád lennék. Nehogy megpróbálkozz a gyerekelcsinálással, mert nem fogsz tudni még meg se halni, míg azt a húst, azt a tömeget, azt a gyereket meg nem eszed, mert én láttam egy öreg bábaasszonyt, hogy csámcsogott, amikor meghalt". Az elmondottakból kitűnik, hogy a magzatát elhajtó anyának már életében, de halálos ágyán is bűnhődnie kellett tettéért. A közösség szerint azonban halála után sem várt rá nyugalom. Ha életében elrakta, hát halála után meg kell szülnie magzatait „irtózatos kínnal". Más hiedelem szerint az ilyen anya örökké, vagy addig bolyong, míg valakivel annyiszor jót nem tesz, ahány gyereket elvetélt.

44 A túlvilágon találkozni fog elhajtott magzataival, és azok szemrehányásával. A gyereke a sírban megkeresi anyját, aki elvetette; „minden elpiszkált gyermeke a mejjére ül, oszt szíjják a mejjét. Addig szíjják, amíg szoptatta vóna. így oszt mire letelne az idő, akkorára lerágik a mejjét." A másvilágon tehát bűnhődni fog. Meglakol. Az Isten előtt számot kell adni arról, hova tette gyerekeit, s az Isten megbünteti; elkárhozik — a tisztítótűzbe kerül, mások szerint a pokolba, s az örök tűzben fog szenvedni.

45 Egy mezőségi hiedelem szerint kígyók, békák közt kínlódik majd a pokolban. Mások úgy vélik, hogy nem is a pokolba, a gyehennára kerül. — „A pokol is nagy tűz, de a gyehenna nagyobb."

46 — Itt „tüzes láng égeti, két tüzes kígyó szíjjá a mejjit, sarkig folyik a vére." — Felbukkan a kígyó egy szilágysági

47 hiedelemábrázolásban is, ahol az anyát kígyó fonja körül, és az ördög által nyújtott gyermeket eszi. A magzatát elhajtó anya a pokolban nem kerülheti el a tüzes nyoszolyát,

48 a tüzes kádfürdőt, s ahány gyereket elvetélt, annyi ördög fogja tüzes vassal döfködni. Általánosan jelentkezik az a hiedelem, hogy az anyának halála után, a pokolban meg kell ennie elhajtott magzatait.

49 Temesváry szerint „Csak egynémely vidéken, különösen az Alföldön, ítélik el legalább in theoria a magzatelhajtást, mert azt tartják, hogy aki a magzatát elhajtja, annak ezt a pokolban tálalják föl, hogy megegye."

50 — Hivatkozik Versényire, akinél ezt olvashatjuk: 42. Relkovic D„ 1930. 51. 1. 43. Viski K., 1934. 171. 1. 44. Az említett magyarszéki adat mellett a következő helyekről ismerjük még e hiedelmet: Nemeskeresztúr (Vas ni.), Pálfiszeg (Zala m.), Magyarpolány (Veszprém m.), Polgár (HajdúBihar m.) és Szalonna (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) — (MNT II.) 45. Ábrázolása felbukkan egy közelmúltban készített festményen a bihari Ósástelek templomában. 4ö. Luhy M., 1935. 173. 1. 47. Fetzer J. F., 1896. 247. 1. 48. Szendrey Zs.—Szendrey A., 1:937. 156. 1.; Szendrey Á., EA 6186. 1480. 49. Szendrey Zs.—Szendrey A., ,1937. 156. 1. — Az említett helyeiKjen kívül ismeretes ez a hiedelem Bernecebarátiban és Galgahévizen (Pest m.) is — Schräm Ferenc gyűjtése in litt. 242