G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)
Gémes Balázs: A magzatelhajtással kapcsolatos hiedelmek a magyarság körében
,,a ki elhajtja magzatát, annak a pokolban tányéron adják fel, hogy megegye." 51 A bűnös anyával 'kanállal etetik meg eltékozolt magzatait, vagy egy nagy teknő lesz tele gyerekhússal, és azt kell megennie. Más hiedelem szerint miután megette kihányja, újra megeszi, újra kihányja. . . — elébe teszik, hogy egye meg, de soha nem fogy el. Azaz bűnhődése örökkévaló. A hiedelmek egy más csoportja szerint az anyának a kötőjéből, „karincájából kell megennie magzatait a pokolban, a gyehenna tüzin — büntetésbül — ott mindenki előtt, vagy addig bolyong gyermekeit kötőjében hordozva, míg azokat meg nem eszi." Általánosan mondják a gyermekeit eltékozló anyára, hogy „gyermekeit megette", 52 „lesz mit enni a másvilágon", vagy „sok pecsenyét fog enni a másvilágon". Olyan adataink is vannak, melyek szerint az ilyen anya a temetőben, a temető körül éjfélkor, vagy éjszaka a templomban az oltár háta mögött eszi meg elhajtott magzatait. Szép, kerek hiedelemmondák keletkeztek arról, hogy a nyugodni nem tudó asszonyok megjelentek a pásztorok, gabonát szállítók tüzénél vagy favágók között. — Ott ették a gyerekeket, esetleg kérték, hogy az utolsót, az utolsónak a fejét segítsenek megenni, mert avval már nem bírtak. Egyedül áll az a vasegerszegi és mosonszentmiklósi hiedelem, melyben a magzatát elhajtó anya a boszorkányok újonca, vagy halála után annyi boszorkányt kell legyőznie, ahány gyereket elrekkentett. Meglehetően elterjedt az a hiedelem is, hogy aki a gyerekét eltette, elpiszkálta, azt még a föld se veszi be halála után, kiveti magából. 03 Külön csoportot képviselnek az elhajtott gyermekkel kapcsolatos hiedelmeik. Az elcsinált gyerek angyallá, ördöggé válik, vagy szellem lesz belőle. Sírja minden hetedik évben fellángol, ez az „ártatlan láng" emlékezteti bűnére az anyát. 54 Az elhajtott gyermek lelke a pokol tornácán vár az ítélet napjáig. Addig bolyonganak, míg valaki meg nem kereszteli őket. A kocsiúton sírnak, de van olyan adatunk is, mely szerint addig kell tüzelniök éjfélenként, míg valaki meg nem szólítja őket. Szendrey Ákos és Kiss Lajos azt írja, hogy az ilyen gyermek „levágott kisujj át a betyárok éppúgy használj áik mint a hasi vagy k ereszteletlen gyerekét." 55 Az elhajtott, kora- vagy halvaszületett, tehát kereszteletlenül elhalt gyerek körül kialakult egy-egy hiedelemkör. — Ezek azonban az idők folyamán meglehetősen összekuszálódtak, összemosódtak. 5 *' Ezt figyelembevéve érthetjük meg, értelmezhetjük a következő adatot : 50. Temesváry R., 1899. 28. 1. 51. Versényi Gy., 1894. 119 1. 52. Maigyarpolány (Veszprém m.), Pálfiszeg (Zala m.), Nagybajom, Rinyabesenyő (Somogy m.). Magyarszék (Baranya m.), Szakmar (Bács-Kisikun m.), Nyáregyháza, Nyársapát (Pest m.). — MNT II. 53. Az említett helyeken kívül felbukkan még Fehérgyarmat, Kisar (Szabolcs-Szatmár m.), Derecske és Pocsaj (Hajdú-Bihar m.) községekben is. — Gémes B. A 830. 15. 54. Szendrey Zs.—Szendrey Á., 1932. 136. 1. 55. Szendrey A., EA 6186. 1480. ; Kiss L., 1958. 158. 1. 56. Pl. a napfogyatkozáskor a kereszteletlenül elhalt gyerekek eszik meg a Napot (Pávay V. F., 1907. 218. 1.. vagy a Holdat Elekes S., 1895. 49. 1. — cit. Róheim G., én. 130'. 1. Szendrey A., EA 61186, 86111, 1119). Ángyai lesz belőle, bolygótűz képében kóborol a földöm, vagy a „limbusba" jut. (WlislocKiné D. F., i»93. iii6.) ieiKe a tisztítótűzbe kerül (Szabu J.szabó J -n^ ia73. 92.). — A kereszteletlenül elhalt gyerekek lelke a temetők s faluk körül jár siránkozva míg meg nem keresztelik őket (Jakab J., 1895. 309. 1.), vagy: „Amelyik gyermek kereszteletlenül hal el, az minden hetedik évben sírni szokott a sírján." (ístvánffy Gy., 1894. 347. 1.; Versényi Gy., 1894. 111. 1.; Sztancsek J.. 1908. 99. 1.). Addig sír a temetőben míg' valaki meg nem kereszteli (Sztancsek J., 190%. Ml. 1.) vagy visszajárnak anyjuk ablaka alá sírni (Illyés E. 1931. 99—HOiOi, 1.) vagy az eresizet alatt van, az anyjának megjelenik álmában (Cs. Pócs E. 1964. 109. 1.) — A kereszteietieniul elhalt krsgyermeK mutató u]ja látnatatianná tesz vagy éppen világít a sötétben (Illyés E., 1931. 114. 1.; — Vö: Bellosits B., 1899. 304. 1.; Richter M. J„ 1,899. 391. 1.) 16* 243
