G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)

G. Vámos Mária: A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum szakcsi fehéredényei I.

4: kép. Jegytányér. Kék festésű, sárga „frittes" pettyekkel, névvel és 1870-es évszámmal. hogy a szakcsi fazekasoknak valahogy érintkezésbe kellett velük kerülniök, mert Tolna megyében talán Szakcs az »egyedüli hely, ahol virágzott a habánkerámiakészítés. ' '

4 Mielőtt azt vizsgálnánk, hogy az itt bemutatásra kerülő tárgycsoport hogyan kapcsolható a habánok jellegzetes produktumaihoz, tekintsük át röviden azt az utat, amelyet bejártak, foglaljuk össze alkotásaik stílusjegyeit, figyelve azokat a hatásokat is, amelyek helyváltoztatásaik alkalmával érhették és érték őket. A habánkutatás már »a múlt század közepén megindult, de igazán intenzív kutatásról a 70—80-as éveiktől beszélhetünk. A kutatás kezdeti stádiumában inkább termékeik iránt volt nagyobb az érdeklődés, később kiterjedt a kutatás eredetükre, vándorlásukra, a vándorlás okaira, vallási rendszerükre is. Ma már nemcsak vallási tanításaik kérdésében látunk világosabban, hanem a legutóbbi levéltári kutatások eredményeinek ismeretében történetük több más kérdésében is. A publikációk

5 tanulságait összegezve a következőket állíthatjuk. A habánokat magyar nyelvű forrásaink újkeresztényeknek, vagy anabaptistáknak ne4. Horváth Árpád, 1969. 245—246. 1. 5. A habán kérdés alapvető irodalmát lásd: Katona Imre, 1964.; Gróf esik János, 1973. 207