G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)

G. Vámos Mária: A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum szakcsi fehéredényei I.

vezik. Eredetileg eretnek szekta tagjai voltak. Tanaikban a kereszténység megreformálását, az őskeresztény életformához való visszatérést hirdették. Mivel az volt a nézetük, hogy a hit megvallása tudatosság kérdése, csak felnőtteket kereszteltek. Vagyonközösségben éltek, az igények kielégítése szükséglet szerint történt. Nevüket közösségeik „Haushaben" elnevezéséből nyerték. A szekta tagjai az üldöztetéstől és a megtorlástól való félelmükben menekültek, főleg a münsteri katasztrófa után — de már előbb is — nagyobbrészt Svájcból, Hollandiából és Belgiumból. Először rövid időre Itáliában telepedtek le — itt sajátították el a fajanszkészítés mesterségét — majd az inkvizíció üldözése elől innen Ausztria déli és délkeleti tartományaiba: Krajnába, Karinthiába és Tirolba, valamint a magyar határ felé vándoroltak. Más részük Linz és környékén telepedett le. 1525-ben már a morvaországi Nikolsburgban bukkannak fel. 1520—30 körül a Felvidék egyes városaiban^ váraiban is feltűnnek. Ismét mások közvetlenül Ausztria felől érkeznek hazánkba. Katona Imre a kék habánról szóló tanulmányában írja,

6 hogy már a XVI. század közepén élnek és dolgoznak habánok Nyugat-Magyarországon, de nem bizonyítható, hogy ezek között gerencsérek is voltak. Csak az 1622-ben érkező újkeresztények között tűnnek fel fehéredényesek. A fehérhegyi csata után érkeznek Morvaországból, és Bethlen Gábor alvinci, valamint Batthyány (II.) Ferenc nyugatmiagyarországi birtokán (Dávidháza, Németújvár, Szalonok, Rohonc) telepednek le. Noha nemcsak a régi, hanem az új hazában is üldözik őket vallási tanításaik miatt, keleti útirányukat mégsem változtatják meg. Van aki a habánok keleti irányú migrációjában céltudatosságot lát, és ezt vallási okokkal magyarázza.

7 A XVI. század 20-as

5 30-as éveitől több csoportban érkeznek habánok hazánk nyugati és északi területeire. Az ellenreformáció erősödésével, főleg azonban Pázmány Péter fellépésével a habánok helyzetében komoly problémák állnak elő. „Pázmány a »Prédikációk« c. könyvében éles harcot folytat az anabaptisták vagy »visszakeresztelkedők« ellen. A körülmények hatására tanításaik radikalizmusa egyre inkább veszít erejéből és minden erőfeszítésük arra irányul, hogy közösségeiket fenntarthassák. Főuraik katolizálása következtében nemcsak Nyugat-Magyarországról, hanem a Felvidékről is távozníok kell. Egy ideig még sikerül összetartani közösségeiket, azonban a XVIII. század közepén ezek végleg felbomlanak. Anyanyelvük továbbra is a német marad, de lassan csoportjaik zártsága fellazul, felbomlik. A mesterek egy része vándorbotot fog. Némelyikük az ekkortájt alakult holicsi, illetve stomfai (Pozsony m.) fajansz-manufaktúra szolgálatába áll. . .",

8 más részük katolizál és beolvad a helyi lakosságba, főúri megrendelések helyett ezentúl köznépi használatra termel. A habán edényeket vizsgálva, szembetűnő az olasz és a német hatás. Mint már említettük, a fajanszmesterséget Itáliában sajátították el, ahol ekkor már virágzott ez a fajta művészet. „Ebben a korban jelennek meg ott a »maestri compendiari«-k új divatot és művességi irányt jelentő fehéredényei: a »bianchi die Faenza«-k.

9 Mivel az itáliai mesterek a kínai porcelán előállítását nem ismerték, edényeiket színes díszítés nélküli áttetsző fehér mázzal vonták be. E máz tejszerű fehérségével akarták utánozni a csillogó kínai porcelánt. Hogy P.. Katona Imre, 1965. 7. Katona Imre, 19G4. 80—81. 1. 8. Katona Imre, ,1974. (Kiállításnyitás). 9. Katona Imre, 1974. 208