G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)

G. Vámos Mária: A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum szakcsi fehéredényei I.

3. kép. Tányér, XIX. század második fele. Közepén nagy sárga korong, körülötte kék ecsetes díszítménnyel. Legjellemzőbb forma és motívum. Motívumkincsük sajátos: a díszítmény színei között a kék dominál, kevesebb a sárga, csekély a mangánlila és elenyésző ennek halványabb változata, valamint a zöld szín használata. Már a „pettyes" kerámiák ismertetésekor említettük, hogy ezek előállításában az ónmáznak is szerepe volt. Tulajdonképpen ezzel készültek a „pettyek". Készítőikről feltételeztük — nem alaptalanul —, hogy nemcsak az ólommázas eljárást ismerték, hanem az ónmázast is. Bár ez a technika a Közel-Keletről, talán az oszmán törokség közvetítésével került a magyar fazekasság eszközkészletébe, mégis figyelemre méltó, mert csak ott honosodhatott meg, ahol az ónmázas technika hagyományai kialakultak. A habán kerámia, noha a XVII. században az oszmán kerámiával kölcsönhatásban fejlődött, e technikával szemben intakt maradt. Viszont a Szakcsról tömegesen előkerült, s tanulmányunk függelékében részletesen ismertetett ónmázas edények készítés és díszítőmód tekintetében a habánok termékeivel mutatnak rokonságot. Horváth Árpád Szakcsról készült monográfiájában a fazekasokról szólva írja: „különös említésre tarthatnak számot habán-fajanszedényeik ... Hogyan kerültek Szakcsra (t. i. a habánok), illetve ki jutott el közülük a községbe, pontosan megállapítani nem lehetett. Minden valószínűség amellett szól azonban, 206