G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)

G. Vámos Mária: A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum szakcsi fehéredényei I.

G. Vámos Mária: A SZEKSZÁRDI BALOGH ÁDÁM MÜZEUM SZAKCSI FEHÉREDÉNYEI I. Tolna megye sokrétű és gazdag népművészete közismert. Ebben a hagyományos népművészetben jelentős helyet foglal el a kerámia. Bátky Zsigmond már 1903

j

ban gyűjtött Decsen és Váralján cserépedényeket, megalapozva ezzel a Néprajzi Múzeum sárközi gyűjteményét. Leírókartonjain — konkrét ismeretek hiányában — nem szerepelhetett más, mint a gyűjtés helye. Ezután gyors egymásutánban keresik fel a szakemberek ezt a területet, és végeznek gyűjtést. Sokáig ismeretlen volt a Sárközben használatos — lényegében azonos stílusú — tálak, tényérak készítési helye. A kutatások alapján ma már világosan elkülöníthetők egymástól a sárközi kerámiát előállító központok termékei, elsősorban a díszítmények, a motívumok alapján.

1 Ma már tudjuk, hogy a — népművészet minden területén igényes — sárközi nép ízlése szerint dolgoztak Baja, Siklós, Mórágy és Szekszárd fazekasmesterei. Tudunk arról, hogy Pakson, Dunaföldváron, Ozorán — a Kapós-mente több falujában — is dolgoztak fazekasok, sőt több helyen céh is működött,

2 de termékeik vizsgálata, stílusjegyeik, formakincsük konkrét meghatározása — sőt a tárgygyűjtés is — a jövő feladata. Bár az egyes fazekasközpontok részletekre kiterjedő vizsgálata hiányzik, termékeik formája, díszítőkincse, valamint a domináló színek alapján világosan szétválaszthatok azok produktumai. A Tolna megyében készült kerámia egészéből két egység egészen pontosan meghatározható: a) az ún. „sárközi" kerámia, b) a Kapos-menti kerámia. A sárközi (Baja, Mórágy, Siklós, Szekszárd) kerámia problémaköre úgy tűnik megoldódott. Erről az előzőekben már szóltunk. A Kapós menti kerámia — melynek ismertetése szakirodalmunkból úgyszólván teljesen hiányzik — részletes vizsgálata még várat magára. Eddigi gyűjtéseink alapján azonban annyi már nyilvánvaló, hogy legjellemzőbb darabjai a teljesen máztalan, csecs nélküli füllel ellátott, rádlis díszítésű ún. „duri korsó"-k. Ezek — a vastag falú, durva kivitelű^ primitív és elnagyolt daraboktól, egészen a pehelykönnyű, nagyon kecses és szabályos formákig —meg1. A sárközi kerámia kutatásának összefoglalását lásd: István Erzsébet, 1964. 2. Eperjessy Géza, 1967. 203