G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)

G. Vámos Mária: A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum szakcsi fehéredényei I.

1. kép. Kékkel festett tál, közepén kétfejű sas atributumokkal, 1865-ös évszámmal. találhatók gyűjteményünkban, de jelentős mennyiségben a terepen is. Másik termékcsoportjuk zöldmázas, fehér „pettyek"-ből alkotott különböző térformákkal díszített. Ezek kályhaszemek, kerek szájú kiöntőcsöves eceteskorsók, csöcsöskorsók, kis paprikásedények, bödönök, tintatartók és szenteltvíztartók. Közülük nem egy egyedi forma. Kutatásaink alapján megállapítható, hogy ezek jó része Szakcson készült.

3 A gyűjtemény több darabja mesterhez is köthető. Ezek vizsgálata arra az érdekes jelenségre figyelmeztet, hogy készítésükkor a mesterek lényegében kétféle mázat használtak. Az egyszer már kiégetett (zsengéit) alapra fehér ónoxidos mázzal rakták fel a pettyeket, majd ezután mártották be az egész darabot a rézoxidos ólommázba. Ezt követően a kétféle — az égetéshez különböző hőfokot igénylő — mázzal bevont edényt olyan hőfokon égették, amilyen az ónoxid kiágetéséhez szükséges. Tehát a közönséges fazekasedénynél magasabbal. Ennek következtében az ólommáz megolvadt és a fehér ónmázú pettyről lefolyt. (Katona Imre szíves közlése.) Már ez az eljárás is arra utal, hogy a szakcsi mesterek nemcsak az ólom-, hanem az ónmáz természetét, viselkedését is ismerték, s ezeket a gyakorlatban realizálták. A gyűjtés során sok fennálló, de szinte minimális tálasedény ke3. Szakcs, Tolna m., Dombóvári járás. Történetét összai'oglalía Horváth Árpád, 1999. 204