G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)

Kozák Károly: A szekszárdi bencés apátság feltárása III.

ásásban egy kisméretű, csonkakúp alakú padlótéglát találtunk 25 cm mélységben. A felül 8,5 om és alul 7 cm átmérőjű padlótégla magassága 7 cm volt. Egy hasonló darabot — annak magassága 8,5 cm — néhány nappal korábban találtunk e hely közelében a felső törmelókréteg bontásakor. Mindkettőnek tetején kopás- és égésnyomok, aljukon és oldalukon pedig habarcsnyomok mutatkoztak. E kisméretű padlótéglákat habarcsba ágyazva, mozaikszerűen helyezték el a padlóban.

26 A két beásás kibontása után megkezdtük a „kút" mélyítését, amelyet felül laza törmelékréteg töltött ki. A törmelékréteg lejjebb salakszerűvé változott. A törmelékrétegben néhány újkori edénytöredéket és egy 20x20 cm-es padlótéglát találtunk. Ez utóbbi a templom egykori padlójához tartozott, melynek részletei az előző évben kerültek elő az É-i kápolnáiban és a D-i mellékhajó közepe táján. A „kút" falának belső, K-i és Ny-i oldalán vasszegekkel felerősített vas- és ólomszalagok kerültek elő (33. kép). A „kút" alján, 5,30 m mélységben egy 15—20 cm széles agyagpadkát tártunk fel a téglafal mellett (34. kép).

27 I ' É-i kápolna A megyeháza É-i fala mellett húzódó betonjárda elbontása lehetővé tette

? hogy az É-i kápolna külső oldalát is kiszabadítsuk a törmelékrétegből. Az így szabaddá vált területen folytattuk a már megkezdett kutatást, amelynek az ÉK-i apszisra vonatkozó részéről már dolgozatunk elején beszámoltunk. \ kápolnában és az ahhoz kapcsolódó mellékhajóban végzett munkáról már korábbi munkánkban történt említés (oltármaradvány, padlórészlet, sírok, stb.).

28 Most a kápolna É-i fala és a Megyeháza közti szűk területen végzett munkát ismertetnénk kissé részletességeimért annak nagy fontosságot tulajdonítunk. E helyen állhatott az a ki^templom, melynek létezését írásos emlékek és a már többször idézett 1794-es alaprajz mellett egy másik, korábban, 1783 táján készített felmérés is bizonyítja (35. kép).

29 Ez utóbb említett felmérés az egykori apátság teljes alaprajzát mutatja, a templom és az udvart övező épületek idomrajzával együtt. Az 1794-es alaprajzon csak a templom, s annak D-i mellékszentélyéhez csatlakozó épület vége látható, amely utóbbit akkor már bővített állapotban — Ny-i oldalán épített lesarkított végű folyosóval — jelzik. Számunkra azonban most a templom É-i kápolnája, az azzal szemben lévő, támpillérekkel megerősített sarkú várfalszakasz és a két rész közti területet K-ről lezáró nyeregtetős épület (6), a Trautsohn apát által építtetett sekrestye a legérdekesebb részlet ezen a felmérési rajzon. A sekrestye ÉNy-i sarkánál az említett É-i várfal egy V-alakú szögletet képez, erődítési szempontból érthetetlen módon. A szöglet alsó — Ny-i — része a várfal kiugró, rövid középső szakaszához kapcsolódik, amelynek alsó, Ny-i sarkát két támpillér erősíti. (E támpillérek az 1794-es alaprajzon egymásra merőleges helyzetűek.) E ponttól a várfalnak egy rövid, belső támpillérszerű szakasza D-i irányba tart, amely véleményünk szerint egy lebontott fal maradványa. (Belső támpillért sehol sem jelöl e várfalnál máshol az alaprajz.) A rövid, É—D-i irányú várfal közepe táján az É-i várfal eredeti irányának — felső szakaszának — megfelelően, de kissé D-re tolódva halad tovább Ny-i irányba. A várfal középső, támpillérekkel erősített rövid szakaszá192