G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)
B. Thomas Edit: Római kori téglakarcolatrajz Arius képmásával, a pannóniai Kisdorogról
Sok éves utánjárás és érdeklődés nyomán 3^ sikerült a pontosabb lelőhelyet és a lelőkörülményéket is kideríteni (2. kép). A Tolna megyei Népújságban felhívást tettünk közzé, 5 melynek eredményeképpen a kisdorogi termelőszövetkezet hivatalában dolgozóktól 6 levelet kaptunk: „...kérésükre közöljük, hogy a községben érdeklődtünk idősebb emberektől, akiknek állítása szerint a téglát a községen keresztülmenő makadámút építésekor találták egy enyhe domb keresztülvágásakor. A faluban még élnek azok az emberek, akik az út építésénél részt vettek, és emlékeznek a tégla származási helyére. — Ezen a részen van a termelőszövetkezet legelőterülete, ahol a villanypásztor felállítása közben, az oszlopok leásásakor is különböző formájú tégla- és Cserépdarabokat találtak..." A lelőhelyre vonatkozó következő értékes adatot Singer József plébáno s úr nyújtotta,? aki felkereste az idős Bea Mihályt, aki az említett útépítéskor a domb átvágásánál dolgozott. Mint elmondta, 1928-ban találták a körvonallal körülhatárolt legelőn, az x-szel megjelölt ponton. Nem emlékszik több téglából álló sírra, csak ez az egy volt a földben szerinte, azon a helyen. Amikor Kisdorogon a helyszínt bejártam, a korábban szolgáltatott adatok alapján, még személyesen beszéltem Bea Mihállyal, aki 1928-ban az útépítő munkában részt vett, és így sikerült az emberábrázolásos tégla lelőhelyét hitelesítenem. A lelőhely (2. kép), a Kisdorogra vezető út bal oldalán van, a jobbra elágazó Juhé-puszta felé vezető úttal csaknem szemben lévő enyhe dombátvágásban. A Kisdorogról tehát 1928-ban a szekszárdi múzeumba került R.54.933.2. leltári számú tégla (3—4. kép) szűkszavú leltárkönyvi leírását a következők szerint egészíthetjük ki: A tégla, melynek sima felületébe az oráns alak van bekarcolva, 42,5x28,5 cm. Nem egyszerű falazótégla, hanem ékalakú boltozattégla, melynek legnagyobb vastagsága 6,6 cm, ahol a legvékonyabb, ott 4,1 cm. Minősége kitűnő csengő keménységű, felülete csaknem sértetlen. Színe barnásvörös téglaszín, általában a CEC Tabella E 11. számának felel meg, 8 a sávos, világosabb elszíneződéseket a korábban rajta lévő habarcs mésztartalma szívta ki. A tégla felületén bekarcolt alakos szimbolikus és betűs rajz a nyers agyagba készült. A tégla alsó, keskeny végén, két ujjbeggyel húzott ív körszeletet alkot. 9 Ez a „horizonf'-szerű ív képezi az alapot, melyen a szétterjesztett karú alak áll. Az erősen sematizált karcolatrajz egy hajatlan, arcvonásaiban szinte csak jelzett fejet mutat. Az alakon egy bőujjú, szögletes nyakkivágású, lefelé bővülő öltöny van, melyet a derékon, a ruha alsó szegélyéig lelógó öv fog össze, és melyen díszként rézsűs rovátkolások vannak. A ruha díszét a duplán meghúzott vonalakkal jelzett sávok képezik. A lábak jelzése is sematikus, vonalas, úgyszintén a kéz, illetve a kiterjesztett ujjak is. A jobb kéz fölött egészen vékonyan bekarcolt rövid kampósbot rajzolódik ki. A bal kar bő ruhaujjának vonalában P- és E-betű összekapcsolódásából adódó PE ligatúra és ez alatt -4- van bekarcolva. A figura mellett, attól balra a téglafelület szélén horgonyra emlékeztető karcolatrajz. A tégla felső szélén a jobb saroknál induló és balfelé rézsűsen lejtő felirat, ARIO bekarcolt betűi olvashatók. Az alak magassága 16 cm. A felirat betűinek magassága 4,5 cm (R) és 2,7 cm (O) között változik. Míg a kompozíció alapját képező ívet, mint említettük ujjbeggyel rajzolták a téglaalakúra formált agyagra, addig a figurát, horgonyt és betűket vékony, nyomot (kb. 3—4 mm) hagyó pálcikával vagy fadarabkával karcolták be ugyancsak a nyers agyagba. Az agyagrögök torlódásából szinte a vonalhúzások irányát is követni lehet. A téglán tehát egy széttárt karú, orans mozdulatban álló (5. kép) clavusokkal és cingulummal díszített, illetve övezett dalmaticaba öltözött kopasz alak áll, aki jobb kezében rövid pásztorbotot tart, aki mellett szimbólumként horgony (7. kép) van elhelyezve, akinek bal karja alatt (8. kép) pálma emerita formulára utaló PE ligatúra és egy + van bekarcolva és végül a téglán fent feliratként az ARIO szó szerepel (6. kép). Ezeket a téglákat a korai keresztények nem sírkő helyett, a sírok külső megjelölésére használták, hanem szinte önmaguk, a sír és a túlvilág számára kívánták hitvallásként egy-egy szimbolikus, feliratos, vagy figurális keresztény jellel hovatartozásukat kifejezni. 10 — 1 ^ A kisdorogi téglán lévő alak öltözete. — dalmatica a clavusokkal és cingulummal, fejének kopaszsága, mint általában az orientális papoknál szokásos, a rövid pásztorbot, mint hivatalának jelvénye, a horgony, mint keresztény szimbólum, nyilvánvalóvá teszi, hogy az ábrázolt egyházi személy, akit a téglát rajzoló teljes ornátusban mutat be, — az ókeresztény vonatkozású téglakarcolatok körébe utalja a téglát. A 10S
