Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 2-3. (Szekszárd, 1971-1972)
K. Hankó Ildikó–Kiszely István: Mesterségesen deformált kora-népvándorláskori férfikoponya Tamási–Adorjánpusztáról
nyos Intézet orvosával, dr. Katona Ferenccel. A 3. és 4. képek rétegröntgenei az ő felvételei. Idegsebészeti jelentésének lényege a következő: a nagy mértékű, csecsemőkorban történő mesterséges homlokcsonti elszorítás következményeként a halántéki lebeny, amint ezt a 3. sz. képen a hosszú nyíl mutatja, olyan mértékben megnövekedett, hogy a homloki lebenynek szükségszerűen el kellett sorvadni. Ez pedig súlyos szellemi károsodással járt. Tudjuk, hogy a frontális lebeny 16 szerepet játszik az elmeműködés és az emocionális motiváció összekapcsolásában. Ez összefüggésben van az adaptív reakciók aktívabbá válásával, különböző tevékenységek, cselekmények időbeli összetevőinek és a cselekményekkel járó vegetatív reakcióknak az összehangolásával. A frontális lebeny károsodásai hátráltatják a tanulás mindenféle fejlődését. A frontális lebenyek a filogenezis során az emberi elmeműködés kiemelkedő fontosságú integráns területei lettek. Ugyanakkor a frontális lebenyen kívül a temporalis vagy halántéklebeny is fontos az emberi magatartás szervezésében. Már Jackson, a lokalizációs elmélet egyik pionírja megállapította, hogy olyan epilepsziákban, ahol a görcsrohamot az emlékképek megjelenése vagy furcsa emlékszerű érzések vezették be, a temporalis lebenyben elváltozásokat találtak, a temporalis lebenyek tehát összefüggésben vannak az emlékezéssel. Méltán vetődik fel az emberben, hogy a nagymértékű mesterséges koponyadeformációval nem értelmi képességekre akartak-e e népek kedvező, vagy mai szemmel ítélve — kedvezőtlen befolyást gyakorolni? E feltevést látszik bizonyítani az a tény is, hogy a múlt századi franciaországi menhelyek lakói jelentős részben mesterségesen deformált fejű egyének voltak. 8 Nem tudjuk, hogy nem tulajdonítottak-e ebben a korban különleges erőt a szellemileg károsult egyéneknek, vagy nem volt-e valamilyen szempontból szükséges az értelmi asszociációnak valamilyen zavara? Hogyan végezték a mesterséges koponyaalakítást? E kérdésre részben a recens analógiák, részben pedig a réteg-röntgenvizsgálatok adnak választ. Kutatók számos ma élő népen tanulmányozhatják a koponya gyermekkorban való alakításának szabályait. 8,12 Élőben meglevő formájáról igen jó fotóanyagot közöl Henschen Folke. 12 A Tamási-Adorjánpuszta-i leletről készült röntgenfelvételek (3. és 4. képek) egyértelműen azt bizonyítják, hogy a koponya (fej) elkötése (1. ábra) egyszerű homloki—nyakszirti bandázs-al történt. Nem kell feltételeznünk — nem is lehet — keresztkötést, vagy valamilyen bonyolult présszerkezetet. A homloki rész (a 3. kép vastag nyíllal jelölt helyén) kötése egy helyen fejtett ki erőteljesebb szorító hatást, ugyanakkor az egész frontális régió lapossága arra utal, hogy e körkörös bandázs a homloki tájon valamilyen párnaféle eszközt szorított a homlokhoz, amint ezt Bellasi 5 ' m is már feltételezte. Ez a „párna"-féle eszköz lehetett bármely anyagból, legvalószínűbben kis homokzsákból, faragott fából stb. Egészen másjellegű deformációs módszerről van tehát itt szó, mint a legtöbb kora népvándorláskori makrokephal leletnél, ahol vagy csak egyszerű körkörös bandázs-al való elkötés szerepel, vagy, pedig kétszeres bandázsos eljárás, esetleg keresztkötéssel. Ilyen eljárásokat mutat a gepida deformált koponyák jelentős része (Kiszombor 43, 45, 50, 54, 57, 109, 234, 389, 40, 225, Szőreg 47, 75, 85, 89, 91/b, 124/a, 126, 10, 11, Tápé-Szénégető 391. sz. sírok anyaga, de hasonló az eset a legtöbb ausztriai, csehszlovákiai anyagnál, sőt számos más 79
