Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 2-3. (Szekszárd, 1971-1972)

K. Hankó Ildikó–Kiszely István: Mesterségesen deformált kora-népvándorláskori férfikoponya Tamási–Adorjánpusztáról

magyarországi, mesterségesen deformált kora népvándorláskori koponyánál is ) j

>

3

> 5

> 9

> li

> i3

> ii

>

15,17

' 20

> 2i

> 22

>

23

' K

«

26

'

27

' 28

'

32> 35

'

36

'

38

'

39

'

40

'

41

'

42

'

43

'

44

'

46,47

'

48 Talán ez az oka annak a ténynek, hogy nem alakult ki az egyszerű bandázsos elkötéseknél előálló „mongoloid" arcjelleg, hanem az arc, bár eltolódásokat szenvedett, mégis megtartotta europid jellegét, mint pl. a hasonló jellegű Szeged-i

3 és Csongrád-i

22 koponyáknál. Arra a logikus kérdésre, hogy a nagymértékű koponyadeformálás következtében a koponya mely részei milyen mértékben változtak, elsősorban az oldalnézeti és basalo-occipitalis normában felvett réteg-röntgenfelvételek adnak útbaigazítást (3. kép, 4. kép és 2. ábra). Nagyvonalakban megállapíthatjuk, hogy a deformálás következtében az egész koponya alapja megváltozott: a bregmarész hátratolódott, occipitalis rész a processus mastoideusokat és a Foramen occipitale magnumot erősen előretolta, így a pars basiliaris ossis occipitalis megrövidült, megszélesedett és előretol ódott. A nagy homloki nyomás következtében megrövidült az arckoponya, a valószínűleg magasabb és kerekebb orbiták alacsonyabbak lettek, az apertúra piriformis megszélesedett, az os. zygomaticum kissé oldaltabb álló lett. Valószínűleg a deformáció következménye az egész arc prognathiája (77°), amely nem jellemző a gracil-mediterrán típusra, úgyszintén nem jellemzi a nordikus típust sem. A koponyadeformáció mértéke. A makrokephal koponyák deformáltságának mértékére számos szerző dolgozott ki meghatározó, kategorizáló eljárást. Amint látni fogjuk, mindegyik eljárásnak megvannak a saját hibái, azonban akármelyiket alkalmazzuk is, mindegyik kategóriában a Tamási-Adorjánpuszta-i kora népvándorláskori lelet az erősen, nagy mértékben deformált („torzított") koponyák kategóriájába tartozik, és a Vác-i, Hird-i (még publikálatlan) deformált koponyák mellett egyik legnagyobb mértékű mesterségesen alakított koponyaleletek közé sorolható. 1. Ginzburg

10,23 — nem figyelve a koponya abszolút nagyságára, életkorára és nemére — egyszerű nagyságrendi kategóriát állított fel. Ennek alapjául a basion (öreglik elülső pontja) és antibasion (a basiontól a középsíkban fekvő legtávolabbi pont) egymástól való távolságát vette fel. E meghatározás jelen esetben pl. azért sem alkalmazható, mert éppen a gracil-mediterrán típusra jellemzőek a kis abszolút méretek. Ennek ellenére e beosztásban a nagy jelzőhatárnak a legfelső határát képviseli a Tamási-Adorjánpuszta-i lelet. Ha azonban tekintetbe vesszük a típus gracilitását, akkor az igen nagy mértékű deformáció kategóriáját kapjuk. Ginzburg beosztása a következő: kismértékben deformált koponya: X—129 mm közepes mértékben deformált koponya: 130—139 mm nagymértékben deformált koponya: 140—149 mm igen nagy mértékben deformált koponya: 150—

X nim A Tamási-Adorjánpuszta-i lelet basion—antibasion távolsága: 149 mm. 2. Ginzburg, V.—Oetteking—Zirov, E.

l0

> 23

>

40 már lényegesen jobb módszerhez fordul: jelzőt állít fel a koponya mesterséges deformációjának mértékéül. Elgondolásuk jobban megközelíti a valóságot, nem veszik azon80