Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 2-3. (Szekszárd, 1971-1972)

Gaál Attila–Kőhegyi Mihály: Tolna megye Pesty Frigyes helynévtárában (Anyagközlés)

Egész tisztelettel maradok Nagyméltóságodnak Bonyhádon 1865 február 16-án alázatos szolgája Forster Zsigmond főszóbíró TmL, Alispáni iratok, 1864/272. 17. TmL, Alispáni iratok, 1864/272. Ez a leirat is — ugyanúgy, mint az előző — kézírásos alapról vett sokszorosítással (viaszos cinknyomat) készült. Csupán a megyénként változó részeket írták tintával. Valószínű tehát, hogy más megyékben is voltak hasonló problémák. 18. TmL, Alispáni iratok, 1864/272. sokszorosított űrlap. 19. TmL, Alispáni iratok, 1864/272. 20. TmL, Alispáni iratok, 1864/272. 21. Pesty Frigyes: Magyarország helynevei történeti, földrajzi és nyelvészeti tekintetben. Budapest, 1888., 31—32. 22. Ortvay Tivadar: i. m. 21. 23. Ortvay Tivadar: i. m. 22. 24. Századok, 1872. 424. 25. 1866 és 1888 közötti időszakban megjelent, kiemelkedőbb munkái: Perdöntő bajvívások története Magyarországon. Pest, 1868. — A világtörténelem napjai a legrégibb időktől kezdve a jelenkorig, különös tekintettel Magyarországra. Pest, 1868. — Brankovics György rác despota birtokviszonyai Magyarországon és a rác despota cím. Budapest, 1877. — A helynevek és a történelem. Budapest, 1878. — A Szörényi Bánság és Szörény vármegye története. I.—

III. Budapest, 1878. — Az eltűnt régi magyar vármegyék. I.—

II. Budapest, 1880. — A magyarországi várispánok története, különösen a XIII. században. Budapest, 1882. — Száz politikai és történeti levél Horvátországból. Budapest, 1885. — Kisebb műveinek és újságcikkeinek felsorolására, azok nagy száma miatt, e helyen nincs módunk. 26. Ortvay Tivadar: i. m. 30. — Idézi Pesty Frigyes szavait. 27. Pesty Frigyes: Magyarország helynevei történeti, földrajzi és nyelvészeti tekintetben. Budapest, 1888. 29—31. 28. Pesty Frigyes: i. m. 5. 29. Ortvay Tivadar: i. m. 30. — Idézi Pesty Frigyes szavait. 30. Bár a feldolgozás valóban nem történt meg, de azt, hogy pusztán a gyűjtés elvégzése is mennyire jelentős eredménynek számít, bizonyítja, hogy a kulturális téren fejlett Franciaországban is csak jóval később, 1880-ban tettek kísérletet — sikertelen kísérletet — országos méretű, kérdőívekkel végzendő dűlőnévgyűjtésre. Pesty Frigyes: i. m. 22. 332