Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 2-3. (Szekszárd, 1971-1972)

Roser Gyula: A VI–VII. századi szürke kerámia és ethnikai vonatkozásai a Kárpát-medencében

dúlva, bele kellett ütközzön a későbbi Chorezmi területeken már letelepedett életmódot folytató türk népcsoportokba, ahonnan magukkal szakítottak néptöredékeket.

Vl Hogy a Kárpát-medencében ez a népi konglomerátum milyen életmódot folytatott, úgy véljük, a választ óvatosan kell megkeresnünk. Az egyértelmű „nomadizálás" revíziójának szükségességét ez a kerámia veti fel, hiszen erről a kerámiáról derült ki, hogy nem díszkerámia, hanem a mindennapos élet használati eszközanyaga. A darabok erősen kopott állapotban kerültek a sírokba. Ezt a véleményt látszik igazolni a dunaújvárosi telepen feltárt korai avar házakból nagy mennyisékben előkerült világos szürkére égetett, finoman iszapolt, korongolt kerámia-töredékek tömege.

15 Ez a telep egyben azt is jelenti, hogy a letelepedett életmódot ismerniök kellett már. de a téli-nyári szállások váltogatásával mindenképpen számolhatunk. A korai avar lelőhelyeket térképre rajzolva, illetve e kerámiának előkerülési helyeit bejelölve a Kárpát-medence térképébe, világosan két típusú letelepedési rendszert figyelhettünk meg. Az avarok a betelepedés időszakában a Kárpát-medence középső területeit szállták meg. A letelepedés olyan' rendben történt, hogy alkalmas legyen védekezésre, de támadásra is egyaránt. A védekezés a letelepedett közösségek olyan láncolatán keresztül volt lehetséges, hogy az esetlegesen betörő ellenség felmorzsolásához kellett vezessen. A lelőhelytérképekből világosan kitűnik, hogy védekezésre csupán három oldalról volt szüksége a korai avar kaganátusnak: K-ről, D-ről és Ny-ról. E három területen lineálisan egybekötött gyepűrendszer vehető ki, míg az Ê—i területek felé nyomát sem láthatjuk ennek. Míg a peremvidéken e védekezésre és támadásra egyaránt használható településrendet figyelhettünk meg, addig a belső területeken inkább kisebb csoportokat találtunk. A középen elhelyezkedő nemzetségek(?), úgy tűnik, elsősorban a gazdasági bázisok megteremtésével foglalkoztak, vagyis a termelésben voltak inkább érdekeltek. — Ezt a megsejtést látszik alátámasztani az a megfigyelés, hogy az általunk vizsgált kerámialelőhelyeink koncentrálódása is e középső területeken vehető észre, a peremvidéken csupán elvétve találhatjuk meg. Úgy tűnik számunkra, hogy már a korai avar periódusban sem lehet egy vagy csak nomadizáló, vagy csak letelepedett életmódról beszélni az egész kaganátus területén. Akkor lehet teljes a kép, ha feltételezzük mindkét életforma meglétét, vagyis a nomadizálás mellett olyan telepeiknek is kellett lenniök, melyek az ipari és kereskedelmi központok szerepét töltötték be. Az avarok már az ősi Chorezm peremterületén megismerkedtek a városias települések rendszerével, és nem a véletlennek tulajdonítjuk, hogy e kerámia-központok a volt Pannónia provincia területén jöttek létre. E központok az avar kaganátus középtengelyében alakultak ki, és mind Dunaújváros, mind Szekszárd a rómaiak által kiépített települések köréhez kapcsolódnak. Valójában úgy véljük, hogy az avarsággal betelepedett mesterek itt olyan romanizált (természetesen nem a szó igaz értelmében romanizált) fazekasokkal találkoztak, akiknek tudását felhasználták és ezen új elemekkel gazdagították saját szaktudásukat.

16 Végezetül pedig összefoglalóan pontokban kívánjuk közreadni mindazt, amit eddig e kerámiakörrel kapcsolatban megállapítottunk. 15 Balogh Ádám Múzeum évkönyve 225