Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 2-3. (Szekszárd, 1971-1972)
Bóna István: A korai bronzkori somogyvári-csoport leletei Nagyvejkéről
Nándor röviddel korábban vezette vissza a centeri, késő-péceli típusú leletek egyes elemeit Trója V. rétegére. 26 Magunk viszont a somogyvári-csoport északi megjelenését Kelet-Macedonia korai bronzkorának lezáródásával hoztuk kapcsolatba. 27 A macedóniai korai bronzkor végét akkoriban a kutatá° szilárdan Trója V. végével párhuzamosította. E Iá szól? g jól egybevágó eredmények mellett két fontos szempont szorult háttérbe: 1. Vucedol-Várhegy stratigráfiája, ahol — rövid, átmeneti kostoláci-típusú megtelepedés után — a badeni-péceli kultúrát a klasszikus vucedoli-kultúra váltja fel; 28 2. a nagyrévi-kultúra korai „ökörhalmi" fázisa és a somogyvári-csoport között már korábban megfigyelt s tárgyalt kapcsolatok, 29 amelyeket a somogyvári-csoport feldolgozásában nemcsak újból hangsúlyoztam, de azzal a megfigyeléssel is kiegészítettem, hogy a Dunántúlon a somogyvári és Nagyrév-ökörhalmi településterület nem fedi egymást, sőt látszólag szorosan egymáshoz simulva egykorúnak tűnik. 30 Dolgozatom írásakor már világos volt, hogy a korai Nagyrév-ökorhalmi csoport a ,,Zók"-kultúra makói csoportjának alapjain keletkezett. 31 Ezek szerint pedig a makói-típusnak meg kellett előznie a nagyrévi-kultúra kialakulását. Az ellentmondás mégis áthidalhatónak tűnt. A dolgozat írásakor a makói-csoport leletei annyira ritkák voltak a Dunántúl belsejében, elsősorban a somogyvári-csoporttól megszállt Közép- és Dél-Dunántúlon, hogy nem látszottak önálló horizontnak. Tolna megye akkori egyetlen jelentős makói-típusú lelőhelye, Kánya 3 " pl. kívül esett s ma is kívül esik a somogyvári-territóriumon. 33 A baranyai klasszikus vucedoli-telepek rétegviszonyai tisztázatlanok voltak, ma is azok. Zók-Várhegy, Pécs-Makárhegy péceli alapjai és klaszszikus vucedoli-korszaka között könnyen elképzelhető volt — VucedolVárhegy átmeneti kostoláci-típusú megszállása mintájára — rövid so-mogyvári-típusú átmenet, a közöletlen nagyárpádi telepen pedig somogyvári alap. A baranyai „klasszikus" vucedoli-kultúra és az ország egyéb területein felfedezett ,,Zók"-csoportok (Nyírség és Makó) egymás közötti genetikai és időrendi viszonyának tisztázására akkoriban még kísérlet sem történt. Ilyen adatok és meggondolások nyomán elképzelhető volt a Makó— Cseke—Kánya vezérletekkel jellemzett bronkor eleji komplexum és a somogyvári csoport párhuzamos egyidejűsége, másrészt az előző, nagyon rövid életűnek tűnő komplexumból kifejlődő Nagyrév-ökörhalmi fázis és a somogyvári csoport találkozása s bizonyos ideig tartó együttélése. Ügy látszott, területileg nemcsak elhatárolódnak, hanem ki is egészítik egymást. A somogyvári-csoport és a délkelet-dunántúli klasszikus vucedoli-csoport viszonya nyitva maradt. Felvetettem viszont a lehetőséget, hogy csoportunkat a makói-csoport nyugatmagyarországi ága beolvasztotta magába, annak egyik komponensévé vált. 3 '' A somogyvári-csoportot hordozó emberek eredetét részletes elemzéssel Kelet-Macedonia és a Khalkidiké-félsziget hirtelen, ellenséges betörés hatására elhagyott telepeinek (tumbáinak) lakóival hoztam kapcsolatba. 35 Dolgozatom megjelenésének évében módom nyílt a thessalonikéi múzeumban eredetiben tanulmányozni a vonatkozó leleteket: a formák, az anyag és a technika szoros rokonsága a valóságban még meglepőbb volt. mint a publikációk nyomán. 3 '' 8
