Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 2-3. (Szekszárd, 1971-1972)

Bóna István: A korai bronzkori somogyvári-csoport leletei Nagyvejkéről

A somogyvári-csoportról írott összefoglalás megjelenése után egy évvel (1966. novemberében) Bandi Gábor szegedi előadásában revízió alá vette korai bronzkori problémáinkat, többek között a „somogyvári-kérdést" is. Munkájából ez alkalommal csak a somogy vári-csoporttal szorosabban összefüggő részletekkel foglalkozunk.

37 Bár magam soha nem vezettem vissza a somogyvári-csoport eredetét Trója V.-re — mint ezt Bandi tulajdonítja nekem —, a kritika teljes mértékben elismeri a somogyvári-típusú leletek déli (égéi) eredetét. Alaptétele szerint azonban hiba volt a somogyvári-anyagot „döntő módon" elválasztani a zóki-kultúrától, mivel ebből keletkeztek az időrendi és etnikai bizonytalanságok. Részletes kritikai elemzése röviden a következő: 1. A somogy vári csoport 35 dunántúli leletéből 17 ismeretlen körülmények között előkerült ..szórvány", 1 lelőhely (Gerjen-Váradpuszta) kívül esik a csoport elterjedési területén, 2 lelőhely magános halomsír, csontvázas temetkezéssel, 15 lelőhely pedig a nyugatmagyarországi „Zók"csoportba tartozik, nem egy esetben zárt településén került elő (Kökény, Zók, Nagyárpád, Erzsébet). 2. Mivel a somogyvári-csoport feldolgozója történeti meggondolásokból függetlenítette leleteit a vucedol-zóki kultúrától, kénytelen volt korát Vucedol—Zók kialakulása elé keltezni. így került a somogyvári-csoport rétegtani adatok nélkül a péceli- és zóki-kultúrák közé. 3. A somogyvári típusú leletek összefüggése a „szerbiai halomsírokkal és leleteikkel" kétségtelen. A szerbiai halomsírok vidékén azonban olyan települések vannak, amelyeket M. Garasanin a Belegis-Gradac lelőhelyen keresztül a nyugatmagyarországi zóki-kultúrával hozott kapcsolatba. 4. A „zsugorított csontvázas ritusú"(?) halomsírok léte nem ellentétes tehát azzal, hogy „mi az úgynevezett somogyvári típusú leleteket ne tekintsük a nyugatmagyarországi Zók-csoport szerves, sőt sajátos jellemző részének".

38 ' Bandi Gábor összefoglalásában a Kárpát-medence legkorábbi bronzkori lakosságát a makói-csoport hordozójában látja. A makói-csoport véleménye szerint Al-Duna vidéki (Cernavoda II—Foltesti II) faktorokból alakult ki. A Morava—Duna útvonalon vándoroltatja be a Baden—Kostolac csoporthoz kapcsolódó „Zók—Somogyvár (Lasnija)-kultúrát" a Kárpát-medence nyugati felébe. E kultúra fiatalabb etnikai csoportjának tekinti a Duna—Dráva—Száva vidéki klasszikus vucedoli csoportot.

39 Bár a kritika elhangzása pillanatában már nyomtatásban is megjelent annak az ásatásnak a publikációja, amely Bandi fent ismertetett kronológiai sorrendjét 180 fokkal megfordította, egyszersmind pontos rétegadataival tisztázta a Somogyvár—Vucedol viszonyt, mégis szükségesnek látszik néhány módszertani észrevételt fűzni a kritikához. Ad. 1. A 2—15 edényből álló sajátos somogy vári-együttesek lehetnek ugyan „szórványok", ettől azonban mégiscsak léteznek. Leletkörülményeiket tekintve sok száz bronzkincsünk „szórvány", mégis kitűnően lehet őke", keltezni, horizontokra bontani. Első bronzkori monográfiánk, Wosinsky Mórnak a dunántúli mészbetétes edényekről írott híres munkája''

0 csaknem kizárólag szórványokra támaszkodott, mégsem vonta egyetlen kutató sem kétségbe, hogy azok önálló kultúra leletei. Bronzkori kultúráink leletanya9