Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 2-3. (Szekszárd, 1971-1972)

Bóna István: A korai bronzkori somogyvári-csoport leletei Nagyvejkéről

világosan megfoghatók a leletanyagban, formailag azonban kevéssé emlékeztetnek a somogyvári-típusra. Inkább csak jellegük hasonló. 4. Vinkovci — az antik Cibalae — közbeeső állomás, később a római korban a legfontosabb útcsomópont a Drina-völgye—Sirmium, másrészt Mursa (Eszék/Osijek) és a Dunántúl között.'

1 így lehetett ez már az őskorban is, ez lehet a magyarázat arra, hogy Vinkovcin tovább folytatódik az élet, miközben a vucedoli-kultúra más, fontosabb telepein megszűnik. A Drina völgyén felfelé hatoló népmozgás tehát semmiképpen S3m kerülhette el. — Dimitrijevic nem utalt a Vinkovci A. kultúra és a Drina-völgyi halomsírok kapcsolataira; nem is utalhatott, mivel a telepen nem fordultak elő a halmok (Priboj, Negrisori stb.) jellemző edényei. A Drina-völgyi halmok és a somogy vári-csoport halomsírjai közti szoros régészeti összefüggést, leleteik csaknem teljes azonosságát viszont még a legszigorúbb kritika is elfogadta. 5. A Dunántúlon gondos terepbejárások nyomán sem gyarapodott a somogy vári-típusú telepanyag. Mind a régi, mind az új — így az itt közölt nagyvejkei — leletek zömmel ép edényekből állnak. Kézenfekvő tehát az a felvetődött szempont, hogy sírleletek, illetve „halotti áldozatok" maradványai. Ügy tűnik, hogy a temetkezésre használt edényféleségek többsége a telepekre (Vinkovci A-réteg és a Dunántúl) nem jellemző, vagy alig jellemző. 6. A Vinkovci A-kultúra és a dunántúli korai bronzkor szubsztrátuma nem azonos. Vinkovci előzménye kétségtelenül a klasszikus vucedoli kultúra. A Dunántúl korai bronzkorát azonban nem lehet Dimitrijeviccsel együtt „Vucedol-derivátumnak" tekinteni, mivel a vucedoli kultúra egyetlen megyét leszámítva, nem terjedt ki a Dunántúlra. 7. A makói-csoport eredetkérdését elsősorban önmagából kiindulva kell megvizsgálni. Nem helyes a ,,zóki"-kultúra fogalmába sorolni, mivel Zók-Várhegy a klasszikus vucedoli-kultúra települése.

72 Ha a vinkovci stratigráfiát szabad távolabbi területek fejlődésére is mérvadónak tekinteni, akkor a nyírségi és makói csoportok sem azonos eredetűek, sem pedig teljesen egykorúak nem lehetnek: az előbbinek meg kellett előznie az utóbbi kialakulását.

73 8. A makói csoport kialakulásának kezdete valószínűleg egybeesett a Vinkovci A. kultúra kezdeteivel. Kialakító tényezői között az eddig még alig kielemzett keleti eredetű etnikus-kulturális magon kívül számolni lehet a vucedoli kultúra utóhatásaival. Önálló csoporttá mégis valószínűleg azoknak a közvetlen déli elemeknek a hatására alakult, amelyek megjelenése nyomán Vinkovcin a klasszikus vucedoli kultúrát a makói csoporttal rokon kultúra váltotta fel. Ezek a déli elemek azonban a Dunántúlon, másrészt a Dunától keletre és északra nem okvetlenül voltak azonosak. 9. A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján a somogy vári-csoport dunántúli időrendi helyzete nem tisztázható megnyugtatóan. A Dunántúlon az újabb kutatások nyomán csak annyi vált bizonyossá, hogy valahol a klasszikus vucedoli-kultúra és a korai ,,kisapostagi"-kultúra között helyezkedik el. A makói csoporthoz való viszonya továbbra is megoldatlan. Annyi azonban bizonyos, hogy a makói csoporttal sem genetikailag, sem etnikailag nem lehet azonos. A somogyvári csoport szigorúan elhatárolt települési tömbje a nagy kiterjedésű makói csoport területének csak mint13