Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)

Gedai István–Kőhegyi Mihály: XVII. század végi pénzlelet Őcsényből

Lukács János a három ló mellett két ökröt is tartott, ő viszont 4 köblös földet dolgozott meg velük. Deák István viszont úgy találta meg a számítását, hogy 4 ökörrel végezte el a föld művelését. Juh és kecske nem volt a faluban, de néhány disznó majd minden háznál akadt. Szőleje, — a már megismert Tekacz Mihályon kívül, — mindenkinek volt, méhe is a legtöbb embernek.

71 Az állatállománynál, de különösen a méheknél kedvező' lehetőség volt az eltagadásra, elrejtésre, mert a kasok nem a faluban voltak, hanem szerteszét a réteken, szállásoknál és a szőlőkben. Az összeírás Öcsénynél közel 60 köblös földet említ, ami azt jelenti, hogy ugyanennyi gabonát vetettek el. Minthogy pedig általában 1 köblöt, vagyis két pozsonyi mérőt vetettek el egy magyar holdba, nagyjából egészéből 60 holdon folyt a gabonatermesztés. A későbbi összeírásokból tudjuk, hogy árpát, zabot és kölest is termeltek.

72 A sárközi községeknek a budai út nyugati oldalán Bátaszékig húzódó dombokon voltak kitűnő bort termő szőlőik, melyek már a középkortól jó hírnévnek örvendtek. A török alatt sem pusztultak el teljesen s néhány mai borászati eljárás egyenesen balkáni eredetű.

73 Törökkori szőlőkultúrára utal a szőlőméz készítésének hagyománya is, amely megfelel a mohamedán népek ,,pekmez"-ének.

74 Jány Ferenc pécsváradi apát bátaszéki tiszttartója azt írta urának 1696 májusában, hogy megkóstoltatta a bajai bíróval Decsen a borokat, s ő 12 hordót lepecsételtetett, vagyis megvett. Ez év végén pedig azt jelentette, hogy 30 hordó bort vittek el, összesen 1615 okkát, azaz iccét, s ha a jég nem lesz akadály, eljönnek a többiért is. Amit megvettek az részben új bor volt, tehát 1696-os termés, de ha ez elfogy — írta — csapra adja az óborokat is iccénként 10 dénárért.

75 Láttuk, hogy az 1696-os év mozgalmas esztendő volt a Sárköz életében s mert ekkor történik meg az első összeírás is, aránylag jó bepillantást nyertünk a hétköznapokba. Erősödő, gyarapodó, tudatosan gazdálkodó és kereskedő falvakat találtunk.

76 Mi késztette akkor éppen ebben az esztendőben a megtalált pénz elrejtésére a falu valamelyik lakóját? A magyarázatot, — bármennyire is furcsa ez az első pillanatban, — a megye belpolitikai helyzetében találhatjuk meg. A kamarai igazgatás után, valamikor az 1690-es évek táján, a helyi közigazgatás vette át a hatalmat. Az egyes hivatalok betöltésénél komoly harc folyt, hiszen mindenki a maga emberét igyekezett bejuttatni a szolgabírói és alispáni székbe. Az ellenzék nagyon elégedetlen volt Broderich András alispánnal s ezért feljelentették. Ha megnézzük a feljelentés egyes pontjait, fogalmat alkothatunk magunknak, milyen állapotok uralkodtak megyénkben 1696-ban és 1697 legelején. Az ellenzék leváltotta az alispánt, mire az olyan kegyetlenségeket vitt végbe ebben a nyomorult, minden bajnak kitett, már-már a romlás szélére jutott megyében, — írják — hogy a toll kimerül a leírásukban. A leváltott Broderich, hogy tekintélyt szerezzen magának, elvetemült latrokból és szökött katonákból bandériumot szervezett. Hozzájuk vette, Huyn szigetvári parancsnok tudta nélkül, a tolnai katonai raktár védelmére kirendelt katonákat is s a szegény néppel napi 1

/

2 forintot fizettetett nekik. Ezzel a szedett-vedett csapattal azután, a porciópénzek beszedésének ürügyével, feltörette a pincéket, feldúlatta a méheseket s általában a legzsarnokibb módon nyomorgatta a népet. Amikor egy újpalánki rác késlekedett a porciópénzzel, kötelet köttetett a nyakára és úgy megkínozta, hogy a szeme majd kiugrott a helyéből. Somogyi István szolgabírót, akit a porciópénzek behajtására küldtek ki hivatalosan, latorjaival elfogatta, elzáratta s majd megfagyott börtönében. Furdics főbírót, amikor a megye összeírását végezte, megverette és Pécsre vitte. Daróczyt, a megye egyik legelőkelőbb nemesét az úton megtámadta, kifosztotta, fegyvereit elvette, s ha lovára kapva nem menekül el, életét vesztette volna, mert pisztolyából még utána is lőtt. A rácokat úgy fellázította a tisztikar ellen, hogy a tisztviselők még hivatalos ügyeik intézésére sem mertek házukból kimozdulni. Végül 243