Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)

Gedai István–Kőhegyi Mihály: XVII. század végi pénzlelet Őcsényből

a 8—9000 forint porciópénzt, melyet kegyetlen szigorúsággal hajtott be a nyomorult néptől, magának tartotta meg.

77 A fenti panaszlistát a nádornak is elküldte az ellenzék.

78 Nos ez a népirtó, dúlással-fosztogatással tarkított pártharc bolygatta fel az őcsényiek életét is, a pénzt ekkor rejtették el. Elrejtője meghalhatott, különben a pénz aligha maradt volna két és fél száz évig a földben. A falu azonban túlélte a hatalmaskodást. 1701-ben ugyanis a Guttenstein-ezred 3 századát helyezték el a megyében. Közülök az 1. század kapitánya Nyéken, vicekapitánya Őcsényben, a zászlós a közlegényekkel Pilisen kapott helyet.

79 A hadiadó érzékeny teherként nehezedett a lakosság vállára, de még súlyosabb volt, ha azt katonaság elszállásolásával kellett megfizetni. Az őszi idő beálltával ugyanis, amikor a hadjáratok véget értek, a katonaságot téli szállásra vitték. Minthogy pedig kaszárnyák nem voltak, a lakosságnak kellett őket házukba fogadnia. Az eltartásukért kárpótlást kaptak ugyan, de ez messze nem volt teljes ellenértéke annak, amit a jobbágy a nála lakó katonának adni köteles volt.

80 A terhek abszolút súlyáról, arról, hogy a szegény jobbágyra nézve mit jelentett az, mikor nyakára ült a német katona s kifosztotta mindenéből, kivette kezéből az utolsó falatot is, feldúlta házát, esetleg családi békéjét, kiskirályoskodott — erről a számok nem beszélnek, csak a magyar föld és népének rettenetes pusztulása. S következett a Rákóczi szabadságharc, mely újra felkavarta az éppen megülni készülő föld népét.

81 A délvidéki rácok megnyerése kezdettől fogva szándéka volt a fejedelemnek, de lényegében mindvégig nem sikerült.

82 1704 tavaszán már a bajai várban lévő őrség is szorongatott helyzetbe került, és Molnár György ezeres vicekapitány március 7-én kétségbeesett hangú segítségkérő levelet írt Andrássy Istvánhoz, Jánosi Jánoshoz és Deák Ferenchez.

83 A mozgékony, a vidéket jól ismerő rác csapatokat Csery Mihály 1704. március 6-án Károlyi Sándorhoz írott levelében így jellemzi : „ott a Dunaberken rácz Kalocsáig mehet Erdődtől fogvást. . . Bajai sáncz miatt Kalocsáig mehet a berkeken: mert nem táboros rácz, hanem 50—60 eszveveri magát, ketten vállukra veszik a csónakot, egy mérföldre is elviszik, úgy megyén a vizén, ugyan suhog Ilyen szokás vagyon ottan. Azok már haramiák, de majd nyárára 2000 is lesz ollyan, s azok rontják a magyar falukat a Duna mellett."

84 Kovács Pál felesége pedig azt írja március 25-én kelt levelében a fejedelemnek, hogy a rácok csajkákon feljöttek Bátáig a Dunán, kurucoknak álcázták magukat, majd a falura rontottak. Ő maga menekült csak meg két fiacskájával, akikkel Siklós váráig futott, hogy életét mentse.

85 Április közepén Földvárt dúlták fel.

86 Őcsény túlélte a pusztítást, mert amikor 1705-ben, jórészt Eszterházy Dániel tehetetlensége folytán, de az egész sereg vezetési és szervezeti gyengeségei miatt is, a kurucok elvesztették a dunaföldvári hídfőállást, a győztes császári csapatok vezetője Glöckelsberg vezérőrnagy június 27-én védlevelet adott ki az Őczini-eknek, melyben megtiltja katonáinak, hogy a falu lakóit molesztálják, pénzt sajtoljanak ki tőlük (geld-bressung) vagy más módon háborgassák.

87 A védlevelet aligha felebaráti szeretetből állította ki a vezérőrnagy úr, súlyos pénzébe került az az őcsényieknek. A védlevél persze nem jelentett igazi védelmet, mert „A Duna Szigetiben tsavargó, húzó, vonyó Rácz Haramiák, vontának erő hatalommal rajtunk négy Száz forintokat. — A Magyar Kurucz Haramiák meg fogván Földes Urunkat Froser Györgyöt, és vontának érette mi raitunk 3 Száz forintokat. Anno 1708." — panaszolják későbben az őcsényiek.

88 Nem használt az 1709. május 14-én Székesfehérváron kelt védlevelük sem.

89 A vihar azonban lassan elült, a pislákoló élet erőre kapott. 1713. május 26-án az őcsényi jobbágyok Mérey Mihály szekszárdi apáthoz folyamodtak és öt pontba foglalták össze panaszaikat : 244