Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)
Gedai István–Kőhegyi Mihály: XVII. század végi pénzlelet Őcsényből
száma. 49 Kivételt csak Csanád (39 ház), Istvánmegye (48) és Szeremle (66) képez s aligha lehet véltelen, hogy ezek a községek, — Őcsényhez hasonlóan — a Duna parti mocsarakban fekszenek. 50 1586 december 11-én bizonyos török hűbérbirtokokat újra kiosztanak. Ebben a feljegyzésben Öcsin is szerepel. 51 Megtudjuk, hogy akkor 20 300 akcsét (török pénznem) jövedelmezett. Mohammed ibn Husszein endrédi azáb (gyalogos) azért kapta Őcsényt, mert a Sárvíz mocsarain nagyszerű hidat épített az anyavári és szerdahelyi erősségekhez. A hidak építésénél naziroskodott (felügyelt, parancsnokolt) Mohammed s képzelhetjük, micsoda embertömeget és igaerőt vert össze erőszakkal az építkezéshez. A megye nyugati felének lakóit meg a szászvári török őrség háborgatta. 52 A török uralom első évtizedeiben, — láttuk a fenti adatokból —, szinte semmi lényeges változás nem történt a Sárköz külső arculatán. A század vége felé azonban már rohamosan pusztulnak a hegylábi falvak. Lakói részben bemenekülnek a természettől védettebb településekbe, ahová csak száraz időben lehetett bejutni, részben a török elhurcolja őket. 53 Őcsény is eltűnik szemünk elől, csak 1665-ben hallunk róla újra. Lipót király Gubasóczy János esztergomi kanonoknak adományozta ekkor a szekszárdi apátságot. A király különös kegyelmébe fogadja Szekszárd, Fejérvíz, Gyerke, Telej, Langfej, Nyamad, Mösse, Öcsény, Ság és Szentmiklós birtokokat, melyek az apátsághoz tartoznak. 54 A lakosság azonban állandóan pusztult. Az 1620-as évek után égették fel az 1000—1200 lakosú Étét, ahonnan a megmaradt lakók Decsre költöztek. 55 A hagyomány szerint Étével együtt pusztult el Asszonyfalva is, lakói szintén Decsre menekültek, ahol külön utcában telepedtek le. 56 Tanulságos az őcsényi Sörös András esete. 1682-ben történt, hogy a négy fiú közül az egyik, (alighanem a legidősebb, mert édesapja keresztnevét viselte), fegyvert fogott a török ellen. Sebesülten török fogságba került, de édesapja jótállott érte s ezért hazaengedték. Ám a fiú felgyógyulta után újra beállt Veszprémben a hajdúkhoz. A törökök ismét elfogták sebesülten s borbélyukkal gyógyíttatták. A váltságdíjat most már igen magasra szabták. A család, csakhogy Andrást menthesse, eladta mindenét : 11 makkon hízott sertés 22 talléron kelt el, egy szőlőnek való gyepért 2 tallért, 2 kornika borért 40 tallért kaptak. De még az ugyancsak eladott 6 ökör ára sem volt elég, kölcsön kellett kérniök pénzt. A kezesül ajánlkozott apa és három fiútestvér a sebesültet már nem találta Veszprémben, s amikor az apa újra felkerekedett fia megkeresésére, kóborló rác martalócok megölték. 57 A másfélszáz év alatt nyilván nem ez volt az egyetlen ilyen, vagy ehhez hasonló eset. A XVII. század elejétől kezdve a falvak rendszeres pusztulását figyelhetjük meg a török hódoltságban. A török ugyanis a lakosság számára való tekintet nélkül kezdte megállapítani és kiróni a terheket, s mivel a számban egyre fogyó jobbágyok nem bírták az adókat és a robotot, máshová költöztek. 58 1686-ban a nagyvezér tatár lovasokkal megerősített sereggel jött Buda felmentésére, ám a vár elesett. 59 A hadak a Duna mellett vonultak vissza. Elképzelhetjük milyen pusztítás járt mindenütt a nyomukban! Aki azután átélte a nehéz időket, az jórészt a felszabadító háborúk következtében pusztult el. 60 A felszabadított területeken rögtön meg kellett kezdeni az újjászervezés munkáját, hogy mielőbb megindulhasson rajta, — már amennyire lehetséges volt e zavaros időkben s az elpusztult, elnéptelenedett részeken, — a rendes élet. 61 Régi közigazgatási hatóságaink ezt a feladatot nehezen tudták volna vállalni, mert nem lehettek rá kellőképpen felkészülve, de azért a magyar kamara, melynek hatáskörébe a pénz- és a kereskedelem ügyek tartoztak, hozzáfogott e munkához; azonban már 241 i6 Szekszárdi
