Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)

Kozák Éva: Régészeti kutatások a dunaföldvári Öregtoronynál

30. számú kép. Árpádkori edénytöredékek 31. számú kép. Török talpas tál 32. számú kép. Török talpas tál 33. számú kép. Tálalakú XVI. századi fcályhaszemek hatjuk a megmunkált kőanyagot másodlagosan beépítve. Az ásatások során a torony délnyugati és északi oldalánál találtunk épületmaradványokat. Az északi udvarrészen sikerült egy alaprajzilag is rekonstruálható török kori épületet feltárnunk (27. kép). A ház téglalap alaprajzú (350 x 270 cm), nyugati oldalán egy kiugró, valószínűleg kívülről fűthető kemecével (28—29. kép), melynek alja tapasztott. Az építőanyaga kemény mészkő és tégla vegyesen, a kötőanyag gyenge minőségű, könnyen porladó. A ház építkezési jellege figyelemre méltó. A ház helyét a löszben kiásták és csak egy sor kőből álló falat emeltek körbe. A ház padlója döngölt, bejárata valószínűleg délről lehetett, itt a falkirakás megszakad. Az épület közepén egy nagyméretű kerek gödör nyoma látszott, melyből a feltáráskor árpádkori cserépdarabok kerültek elő

49 (30. kép). A házban négy őrlőkő feküdt, egy a déli, egy a nyugati és kettő a keleti oldalon. A két utóbbi között nagy mennyiségben került elő szenült állapotban levő gabonamag. Ugyanitt találtunk gabonatöröt, amelyen láthatók voltak szenült gabonaszemek. A gabonaféleségek búza, rozs, köles. Az anyag a Mezőgazdasági Múzeumba került, ahol kísérleteket végeztek velük. Az adatok alapján feltételezhető, hogy az épület sütöde volt a török korban.

50 A ház feltárásakor még számos értékes kerámiaanyag és vasanyag került elő. Többek között belül zöldmázas, poháralakú kályhaszemeket is találtunk, melyek az épület 204